Utálom a gyerekeket, mit tegyek?

Nem kell egymás torkának esni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a gyerekek a társadalom jövőjének alapkövei, ezért nagyon értékesek, és védelmet érdemelnek. Viszont azt sem lehet letagadni, hogy a folyamatos csecsemőordítás piszkos módon idegesítő, és aki erre lelkiekben nincs felkészülve, annál hamar el tud szakadni az a bizonyos cérna. Aki nem hiszi, próbálja ki.

A kérdező bizonyos szempontból még valóban gyerek, mert egyelőre nem állt a maga lábára, neki is joga van az otthoni nyugalomra. Egy gyerek az őt vállaló szülő felelőssége, ezért nem etikus a kicsit lepattintani a nagynak, ha a szülők épp ide-oda akarnak menni (ha magától megteszi, az szép dolog, de nem kényszeríthető rá). A normális megoldás a külön szoba lenne, már ha van rá lehetőség, hogy a nagyot a lehető legkevésbé zavarja a kicsi.

Tudod kik írnak ide, kérdező? Fiatal anyukák, akik otthon unatkoznak... Ezért kapsz ilyen válaszokat és ne is számíts jobbra, hiába van igazad. Tényleg, ki szerint normális, hogy a gyerek anyja csak bőg, közben az apja intéz körülötte mindent és esténként meg megy a patália, hogy ki keljen fel a gyerekhez?

Egy a gond: nem tudom, hogy mi segítene rajtad. A füldugó nem segít, elköltözni nem tudsz. Komolyan, nem tudom, hogy ki írja ezt be minden kérdés alá, de gondolkozzon már, hogy hova fognak felvenni valakit frissen érettségi nélkül. Szerintem igazán elvárhatja a kérdező, hogy normális környezetben megszerezhessen egy egészségügyi szakközepes végzettséget. Majd utána lehet olyat írogatni, hogy költözzön el, de addig éljétek ki máshol a frusztrációtokat.