Miert "utalom" a gyerekeket?

Szerinted ezt nekünk honnan kéne tudnunk?

Menj el inkább egy pszichológushoz, mert néhány mondatból nem lehet pontos diagnózist adni.

Mások gyerekeit én sem feltétlenül szeretem, sőőőőőt... van olyan kölök, akit, ha meglátok, már összeugrik a gyomrom. Bár ott általában a szülőknél van a kutya elásva.

De az én 2 kicsikémet nagyon szeretem. És bár én is a párom győzködésének a hatására vállaltam őket, azt mondom jól tettem. Azt hittem, hogy majd ezután szeretni fogom a gyerekeket általában is, de nem történt meg a "csoda".

Bennem mondjuk egy idő után megérett a vágy hogy legyen gyerekünk tehát nem más nyomására vállaltam, de csatlakozom ehhez hogy más gyerekét roppant idegesítőnek tudok találni, és sose tudtam elgügyörészni más gyerekéhez még a legjobb barátnőm babájával se sokat tudtam kezdeni szegénnyel:))

De a sajátjaimat imádom mindkettőt:)))

Nem biztos hogy meg fogsz változni, de ha egyszer saját gyereked lesz, azzal teljesen más lesz a viszonyod, majd meglátod, még ha a többi gyerekkel ugyanilyen távolságtartó is maradsz.

Én sem nagyon tudok más gyerekkel mit kezdeni, kivéve az olyan cserfes szájú gyerekeket, akikkel könnyű szóba elegyedni. Egy kisbabánál pl egyből az anyjához beszélek, én nem bírok gügyögni hozzá, még jó hogy a saját gyerekem óta találok is témát, amit a kisbabás anyukával lehet beszélni, a gyerekem születése előtt az ilyen helyzettel sem tudtam mit kezdeni.

Úgyhogy nem vagy egyedül, 28 évesen én sem akartam gyereket, 33 évesen szültem, akkor is a biológiai órám miatt. A lányomat viszont imádom, egész nap ölelgetném, puszilgatnám, játszanék vele.

Saját gyerekkel az ember teljesen másképp viselkedik.

Nekem egy lányom van, imádom. A többi gyerek számomra semleges. Régen én sem tudtam elképzelni, hogy anya legyek, de csak megérett rá az agyam, és örülök, hogy lett egy babám. Most már tudom mit hagytam volna ki az életemből.

Na de a lényeg, hogy a sajátoddal másképp bánnál, másképp éreznél vele kapcsolatban.

Ha meg még nem vagy rá érett, hát ez van, lehet 1 év múlva már tök másképp látod, én is így voltam vele. Sőt talán egy hónap alatt jött a döntés, hogy na de mégiscsak legyen baba.

Én nem mondom, hogy erőszakold meg magad és csak azért is vállalj gyereket, mert nem kötelező, azt csinálsz amit akarsz, és az időből még nem futottál ki, de azt azért halkan megsúgom: legszebb élmény az életben. :)

Ja, a többi gyerek még mindig nem érdekel nagyon, de ettől még anyaként pöpecül helyt állok az én kis másfél éves "tornádó-típusú" lányom mellett. :)

Nem tudom ki voltam előtte, kinek és miért éltem. Most tudom. :)

Nincs veled semmi baj :) Én 29 évesen jöttem rá, hogy szeretnék gyereket és 30 évesen szültem.

Előtte még a családban lévő gyerekeket is nagyon nehezen viseltem el.