Szerintetek az én szüleim rossz szülők?
Én tudom, hogy fura dolog vagdosni magam, de már kényszerem van rá. Anyagilag sem tudom, mennyire normálisan kapok meg mindent, de ezt ide inkább nem fejteném ki.
Pedig a kérdés nem kamu, nagyon is igaz, de én nem tudok erre olyan furán nézni, mint Ti, mert 17 éve ebben élek, már megszoktam, ezért írtam ki a kérdést, hogy ki mit gondol. Nem, nem lázadok, mert nem merek, tudjátok, hogyha ellenem fordulnak, nekem nem marad senkim, teljesen egyedül leszek, nekem csak ők vannak, akármilyenek is. Ezért nem szólok inkább semmit, pszichológushoz is félek elmenni, nehogy valamit megtudjanak az egészből..
Nekem sajnos nincsenek rokonaim, tényleg. Egy nagybátyám van, aki jelenleg a nyakunkon él, apu vett neki itt a faluban egy házat, és azóta is csak kér, és kér, nincs semmije. Nincsenek rokonaim, a születésem előtt meghalt mind, kivéve az egyik nagymamát, aki meg nem volt rám kíváncsi, úgyhogy nem is ismertem soha.
Nagyon igyekszem, hogy senki ne vegye észre, mert az nagyon kínos volna. Hülye dolog csinálni, de a legtöbbször csak hirtelen eszembe jut, késztetést érzek rá, hogy csináljam. A szüleim háta mögött meg nem merek tenni semmit inkább, jobb nekem most ez a "békesség". A testvéreim meg külön téma, 7-en vagyunk testvérek, de nekem csak egy édestestvérem van közülük. Ő kicsit visszamaradott, szerintem nem is érti mi van. A többieket- akik apám gyerekei- apu otthagyta még amíg gyerekek voltak, ezért nem foglalkoznak különösebben vele, csak néha jönnek ha pénz kell. Egy nővérem, aki anyám felől van, ő meg.. 29 éves, nincs semmije, gyereket vár apa nélkül, neki segítenek szüleim. Még bennem van valami reményük, hogy leszek valaki.
Figyelj bár a szüleid legalább megadják az alapokat,de a szülőség nem csak ebből áll.
Először is figyelniük kéne a lelki épségedre,megkérdezni milyen volt a napod meg ilyesmi,nálunk pl. anyukám sosem felejtette el a szülinapom SOHA!!! Lehetett bármi probléma mindig próbált rám időt szakítani.
Amikor apukám tárgyakat dobált rá és részeg volt ezt gyerekként nem osztottam meg velem hanem próbálta egyedül megoldani mondván én még gyerek vagyok és aként is kell élnem az életem.
Amíg kicsi voltam mindig rendezett nekem szülinapi bulit és sokszor engedte hogy átjöjjenek a barátaim hogy legyen egy baráti köröm.
Mindig figyelt arra milyenek a jegyeim és ha rontottam(nem azért mert nem értettem hanem mert épp lusta voltam) akkor leült velem és tanult,pedig egész nap gürizett.
Gyerek nevelés tehát annyit tesz,hogy megszültem ergó felelős vagyok érte és ha kell emiatt a felelősség miatt a saját érdekeim elé helyezem a gyermekem érdekeit,így ő életképes lesz és később visszaadhatja mindazt a gondoskodást amit tettem érte.
Ellenben:
a te szüleid tojnak rád,minden felelősséget rád próbálnak hárítani(anyád megcsalásai)
Sosem kérdezik mi van veled vagyis nem érdekli őket mi van veled,de egyben mégis birtokolni akarnak mert nem engednek el sehová(ha mi nem akkor te sem szórakozz alapon)plusz talán félnek hogy akkor megváltozol és nem számíthatnak rád(nem kunyerálhatnak majd pénzt tőled öreg korukra)
miért nem nézik meg az ellenörződet? hisz ha rontasz később nem találsz jó melót és a nyakukon maradsz bár lehet hogy akkor majd csak szimplán kidobnak majd az utcára.
Ami a vágásaidat illeti:
annyira elfojtod a fájdalmadat,hogy úgy érzed nem tudsz érezni már csak egy lélektelen báb vagy épp ezért vágod magad mert olyankor legalább érzel valamit(fájdalmat) és ez lényegében örömmel tölt el, úgymond oldódik a benned levő feszültség
Ezzel SÜRGŐSEN agykurkászhoz kell fordulni és kibeszélni a bajodat:nyugi szülő nem tudhatja meg mert köti a titoktartás bár ha eddig sem érdeklődtek irántad ezután sem fognak
Nem várják el, hogy majd öregkorukban ápoljam őket, és segítsem pénzzel, ezt én érzem kötelességemnek. El szeretném őket vinni nyaralni, mert soha nem voltak, remélem sikerül is egyszer. Lehet, hogy én vagyok hülye, de megbocsájtom nekik, amit csinálnak. Nyilván szeretnék barátokat, meg szeretnék élni most már 17 évesen, de meg kell tudni bocsájtani. Szerintem szeretnek, de ha már ennyien mondjátok, hogy nem szeretnek, én nem tudom..
Nem mondanám, hogy alapból nem érzek semmit, csak fel tudom venni a mosolyt, hogy ne lássa senki, ami alatta van. Amikor csinálom, akkor csak arra figyelek, nem gondolok senkire és semmire.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!