Szerintetek az én szüleim rossz szülők?

Aha utolsó, csak az a baj, hogy ha 17 évesen ilyen szinten van, (kamaszként, amikor lázadnia kéne, megtanulni, hogyan kell szociális kapcsolatokat kialakítani, elkezdeni felnőni, de még ott tart, hogy anyu apu azt mondta, hogy ez így van jól, akkor így csinálom) nem fog 1 év múlva elmenni dolgozni és lelépni, ha eddig a suliba is kocsival vitték. Vagy sürgősen megpróbál változtatni, és behozni a súlyos lemaradásokat, vagy örök életére anyuci apuci szoknyája mellett fog ülni, akik lelki szemetesládának, háztartási alkalmazottnak, és pénztárcának nézik majd. Ha nagy szerencséje van, talán összeszed egy pasit, aki hajlandó lesz elvenni. Ezzel csak az a baj, hogy akinek ilyen gyerekkora volt, az felnőttként ugyan olyan habitusú férjet fog ki magának, mint a szülei. Csöbörből vödörbe.

És nem a levegőbe beszélek, régi barátnőm járt ugyan így. A szülei akkor beszéltek neki először a menstruációról 15 évesen, amikor megjött neki. És a kérdésre, hogy akkor az mire is jó, meg nem válaszoltak! Tőlünk osztálytársaktól kérdezte meg. És mindenben így viselkedtek a szülei vele. Reggel suliba kocsival, suli után egyből haza, hétvégén soha sehova. Aztán 20 évesen dolgozni kezdett, ahol megismerte a férjét, és fél év múlva összeházasodtak. Szegény azt hitte, hogy majd megszabadul a szüleitől, de nem. Ugyan úgy nem mehetett sehova, a pénzét haza kellett adnia, stb stb. A szülei csak azért engedték el a kicsi lányukat, mert van egy húga is, aki a mai napig otthon lakik, és ahogy kinéz a dolog soha nem is fog elköltözni.

De persze ne nekem legyen igazam, próbálj valahogy kitörni ebből. (Bár ha tényleg jó neked így, akkor miért tennéd?)

Te magad írtad most, hogy félsz tőlük. Mert megtudják hogy nem vagy elégedett? Szerinted az normális, hogy úgy érzed, még saját véleményed sem lehet? Mert megharagszanak???

Téged olyan szinten elnyomnak a szüleid, hogy azt te magad már nem is látod. De nekünk, külső szemlélőknek ez teljesen egyértelmű. És a kérdésedre a válasz igen! Rossz szülők! A viszonyotoknak semmi köze nincs egy normális szülő-gyerek kapcsolathoz. Szerintem ezt tudatalatt te is érzed, de az biztos, hogy komoly pszichés problémáid lesznek még emiatt :(

Nekem írhatsz, láttam én már falon pókot – sajnos -, szóval nem hiszem, hogy lepadlóznék a történettől. Szeretheted őket, persze, hogy szereted őket, hiszen a szüleid, még akkor is, ha nem épp mintaszülők. De ettől még itt az ideje, hogy elkezdj önálló életet élni. Ha szeretnél egyszer az életben boldog(abb) lenni, jó párt találni és jó szülő lenni stb., akkor muszáj kiállnod magadért, más megoldás nincs. Változtatni sosem könnyű, sőt! Többnyire véres és fájdalmas – átvitt értelemben persze. De csak is te tudod véghezvinni, és senki más.

22:52