Hogy mondjam el életem első igazi rossz jegyét?

Apu, anyu: azt hiszem megöltem valaki!

...

...

...

Á nem, viszont kaptam egy karót, ezért úgy döntöttem, hogy a mekiben fogok dolgozni és nem járom ki az iskolát!

...

...

...

Á nem, kijavítom következő dogánál.

pont így, ahogy leírtad:

"Anyu! A témazáró nagyon nehéz volt, éreztem hogy rossz lesz, és az érzésem beteljesedett, egyes lett. Pedig megpróbáltam megtanulni de nem sikerült, segítség kell, valaki aki elmagyarázza, hogy kijavíthassam a jegyet... Ha megkérem a tanárt biztos megengedi, hogy újra feleljek belőle szóban, vagy valahogy kijavítsam...."

Nekem is volt már egy-két egyesem, pedig én se vagyok rossz tanuló. Előfordul az ilyen, de szerintem mindenképpen mond meg. Az elsőt én se mondtam meg - mert én is tartottam attól, hogy mit szólnak - hát volt is belőle elég nagy balhé.

A másikat viszont megmondtam, s hát nem örültek neki, kérdezgették, hogy miért lett ilyen rossz, miért nem tanultam. Pedig én is tanultam rá, de nem elég sajnos a bemagolás, mert érteni kellene.

Mondtam, hogy készültem, de nem értem az anyagot, ezért csak beseggeltem. Az lett, hogy el kellett járnom külön tanárhoz.

Nem születik mindenki zseninek, nem tudsz mindent megérteni.

Az én szüleim is nagyon szigorúak voltak, én sem voltam rossza tanuló, de mivel a hármasért is ferdén néztek, rendszeresen titkoltam a jegyeket.

Ennek mindig csúnya vége lett, mert lelkesen jártak fogadó órákra, ahol ugye mindig kiderült a turpisság....

HOsszú távon mindig jobban bejön az őszinteség, megéri az a pillanatnyi nyűg, amíg elmondod...

Én a fiamat is arra próbálom nevelni, hogy ne titkolózzon, mindenkinek jobb, ha őszinték vagyunk.

37/N