Titeket vertek a szüleitek? (Többi kérdés lent)

Édesapám egyetlen egyszer csapott a kezemre, úgy kétévesen, mikor egy jó nagyot belecsippentettem a szebbik felébe. Együtt fürödtünk, én meg kíváncsi voltam. Megijedtem, de nem fájt. Mindenesetre megjegyeztem, hogy a fiúknak nem szabad bántani azt a részüket, azóta se bántottam senki fütyijét.

Édesanyám szokása így fenyegetőzni: "Úgy megverlek, meg se érzed", mellette pedig egy cinkos mosoly az arcán. Szóval velem ilyen szempontból mindig jól bántak. Meg más téren sincs rájuk panaszom. :)

20/L

Engem 5 éves koromtól bármiért.

Az egyik legdurvább az volt, amikor elsős koromban a szülői értekezleten a tanítónéni egy szatyor játékot adott neki vissza, amiket órán elvett tőlem.

Az volt a bűnöm, hogy már tudtam írni-olvasni, ezért unatkoztam.

Anyám hazajött és szó szerint hurkásra vert....fakanállal ütött, deréktól térdig kék-zöld hurkák voltak rajtam...kb. 3 órás verés volt.

Aztán amikor felfogta, mit csinált, a fagyasztóból előhúzott egypár cuccot, azokkal próbálta levinni a duzzadást.

Nem sikerült, 1 hetet hiányoztam a suliból.

A másik, amikor apám és a húgom véletlenül kidobták anyám szemüvegét, rámkenték mind2en...

Büntetésből végig kellett túrnom mind a 4 lépcsőházi kukát, dehát nem is találtam volna meg, mert 2 nappal azelőtt elvitte a kukásautó...

Anyám a kádba verdeste a fejemet...

Apám és húgom pedig hallgattak, mint sz@r a fűben....

azért elég szar olvasni ezt a sok negativ dolgot. Mi is kaptunk öcsémmel mindig, még 20 évesen is, bár azért az már nem volt komoly. Én csak hálás lehetek nekik.

Üdv, a 34-es.

Igen

Még ma is van, hogy kikapok, olyan dolgok miatt, amik miatt szerintem nem érdemelném meg. Főleg apám szokta, indulatból, egyszer pl. azért kezdett el pofozgatni (elég erősen, szóval nem csak éppen, hogy meglegyintve), mert állítólag csúnyán néztem rá. Pszichés gondok..hát nem tudom, elég antiszociális vagyok, bár ez nem biztos, hogy emiatt van, viszont van olyan is, hogy amikor ordibálnak, veszekednek mellettem, én is bepánikolok és a sírás határán vagyok. Ennek szerintem lehet köze ahhoz, hogy anyámék mindig ordibálnak egymással, vagy velem.

15,5/L

Igen. Apám rendszeresen, anyám csak néha. Apám volt a durva, ő vert kettőnket is. De emellett ivott is, sokszor járt haza részegen. Vagy akkor kaptam, ha részeg volt, vagy pedig akkor, ha ideges volt.

Amikor jó kedve, vagy kipihent volt, akkor türelmes volt, csak ritkán pattant el nála a cérna. Ha pedig részeg, fáradt, ideges, akkor viszont szinte bármi felhúzta. És nem tudom azt mondani, hogy megérdemeltem, mert nem voltam rossz gyerek. Volt olyan, hogy felborítottam a sószórót, vagy kiesett a villa a kezemből, s elkezdett ordibálni, vagy megpofozott azon az alapon, hogy még erre sem vagyok képes.

Voltak durva verések, amikor nadrágszíjjal kaptam annyit, amennyit nem szégyellt, de olyan is volt, hogy azért ordított velem, mert az arcom elé mertem tenni a kezem amikor ütni próbált, s emiatt lett egy monoklim. Egy hétig nem mentem suliba.

Körülbelül 18-19 éves koromig ment ez így, utána pedig csak a lelki terror maradt. Utána már nem mert bántani, s már ott tartunk, hogy fél tőlem. Hozzáteszem, hogy soha nem emeltem rá kezet, illetve én vékonyabb testalkatú vagyok, tehát kettőnk közül ő az erősebb. Anyám sokszor mesélte, hogy amikor nagykorú lett megverte a saját apját. Ebből azt gondolom, hogy fél, hogy ugyanez megtörténik vele is, ha bántani mer.

Hogy mi lett a következménye? Hmm... Nem tudom, hogy igazából milyen is vagyok. Olyan, mint ha több személyiségem lenne, s az adott szituáció, helyzet hozza elő, hogy épp melyik vagyok. Emellett nem vagyok túl barátkozó, másban megbízó ember, s nem igazán szeretek társaságban sem lenni. Olyan idegennek érzem az egészet. Jobban szeretem, ha mellettem csak egy-két ember van, ha többen vannak akkor úgy érzem magam, mint ha szorult helyzetben lennék.

A részeg embereket el sem tudom viselni magam mellett, amikor az utcán szembe jön velem pár részeg fiatal már az ingerel. Az olyan embereket, akik olyan stílusúak mint az apám, azokat már el sem tudom viselni...

26/F

Engem egyszer ütött meg anyukám, mert feleseltem vele, kb 3 éves lehettem, és kaptam egy apró pofont. Anyukám jobban meg volt ijedve, mint én és még a mai napig is bocsánatot szokott kérni miatta. :D

28 N

Igen, vertek!

Nem volt mindennapos dolog, de ha volt, akkor elég durván.

Sokszor nem kellett hozzá indok apámnak, szeretett sörözgetni, iszogatni, aztán kellett neki valaki, akibe bele köthet, mivel anyám nem volt otthon, folyton más-más műszakban dolgoztak, így én voltam a célnak megfelelő személy....

Nálam olyan volt, hogy játszottunk az öcsémmel (én olyan 11 lehettem, ő 8-9 éves), erre apám bejött ordítva, hogy miért ugrálunk, tesóm kapott egyet a fenekére, kizavarta az udvarra játszani, engem beküldött a szobába, hogy várjam meg.

Kiment a fészerbe, és egy tv kábellel jött vissza.

Arra nem emlékszem, hogy utána mi volt, csak arra hogy a nagyanyám a visításokat meghallotta (egy telken laktunk, mi egy melléképületben), és lejött, én meg ordítva kiabáltam, hogy utálom az apámat, erre otthagyott a francba, apám visszajött a kertből, és megkérdezte, hogy miket beszélek a nagyanyámnak, és lekevert egyet....

Volt olyan is hogy rémlik egy kép, strandon vagyunk, apu elvisz a mély vízbe, játszik velem, majd hirtelen lenyom a víz alá, én rettegek, nem kapok levegőt...feljövök a víz alól, és visszanyom....

Kialakult, igen.

Nem szerettem a társaságot,mert utáltam ha megérintenek, sosem voltak barátaim, mert nem akartam közel engedni magamhoz senkit, gyógyszer függő lettem, és többször voltak öngyilkossági kísérleteim.... most úgy ahogy, azt mondom meg vagyok.