Titeket vertek a szüleitek? (Többi kérdés lent)

éltünk...Az egészben az bántott,hogy a hátamat és a fejemet ütlegelte...Szerintem ez befolyásolja az emberi pszihét.Szorongó típus vagyok,a szüleimmel bizalmatlan, de ez amitt is lehet,hogy gyermeki szavaimat nem vették fontosnak. Nem kötődöm mélyen hozzájuk.

37/N

nos... engem kb. 4-13 éves koromig vert az anyám. Nem hinném, h nevelési célzattal, mert mindenre a verés volt az eszköze, nem ismert más büntetési módszert... egyszer történt olyan, h kaptam egy 2-test irodalomból. Megtépte a hajamat, de úgy, h 1 napig mozdítani nem bírtam, seggbe rúgott, bele lökött a fotelba és ütött, ahol ért... egyszer jött felém a gusztustalan béka képével, és én meg hátráltam, ráestem a mosogató gépre, amiből kiálltak a villák, egy belém is szúródott. Felpofozott, hogy a fal adta a másikat. Nem mondanám, h nevelési célzattal voltak ezek, mert kb. 12évesen jött rá, h a suliba nem tudok jól teljesíteni, hiába tanulok, csak 3-4-eseket hoztam haza. Ha nem a suliból hozott jegyekről volt szó, akkor nem volt verés, csak bunkózás. Szóval éppen a hiszijeitől függött a dolog. Igen, volt lelki terror is, bunkózott, mert kövér kislány voltam, azért is volt a seggbe rugdosás, meg a hajtépés is.

Öcsémet nem verte annyira, mint engem, de egyszer fordult elő vele, h úgy megverte, h már a földön fetrengett és ütötte tovább. Ez szerinte "nevelési célzatú volt", mert hazudott.

Pszichés gond kialakult, mert öcsém agresszív lett, én meg tikkelek, mániás depressziót diagnosztizáltak rajtam, és nekem is vannak néha dühkitöréseim. És sajnos ezek miatt nem tekintek rá úgy, mint egy igazi édesanyára. Szeretem, tisztelem, de ennyi.

Szóval ennyit arról, hogy valaki előnyben részesíti a verést... nem mondom, h néha nem kell, de nem olyan durván, mint az én esetemben, vagy az előzőek esetében:)

26/L

mi néha kaptunk, de akkor felejthetetlent.(mert pl későn mentem haza suliból, mert máshova mentem, barátommal találkoztam, amit tiltás miatt nem mertem elmondani) tiszta erőből vert anya, vagy letérdepeltetve alázott minket, vagy összefogta a hajunknál a fejünket úgy vágta egymáshoz, stb véraláfutásos voltam utána, meg egyebek.

felnőtten nem merek kiállni a véleményeimért, mindig csendes, alázatos vagyok, félek azoktól akik ordítanak, vagy fenyegetnek, szemétkedő embereket nem tudok lekezelni, kihasználnak, átvernek, kapcsolatfüggő és döntésképtelen vagyok.

ezeket nem a verésnek, hanem annak tudom be, hogy nem hagyták, hogy önálló véleményem, döntéseim, öntudatom legyen, nem hagytak kiállni magamért, így nem is tudok.

Nem. Volt, hogy kaptam 1-2 pofont, sőt egyszer fakanállal is kikaptam, de verve sosem voltam. Elsősorban nevelési célzattal, de volt, hogy nem volt akkora a "bűnöm", csak indulatból. Ezeket anyukámtól kaptam, apukám összesen kétszer ütött meg (abból egyszer csak a kezemre csapott), de azok mélyebb nyomot hagytak bennem. Mindkettőt megérdemeltem.

Nem alakult ki pszichés gond.

20L

nevelési célzattal bántalmazni valakit? szerintem még az ordibálás sem használ....

vertek -e? Ha nem is mindenhéten,meg nem is mindennap..de sűrűn előfordult olyan,hogy nem tudtam miért kaptam,és nem 1-2 pofon volt,hanem percekig tartó verés,hogy mi kellemetlen volt iskolába menni sokszor emiatt

kort és nemet nemírok

az egész gyermekkorom "fura" volt .Minden kis rossz mozzanatra ki kaptam ha például nem úgy segítettem apámnak ahogy ezt ő elvárta és egy pofonnal köszönte.

Volt olyan is hogy el voltunk tiltva a tv-étől és hazajött és azt hazudtam neki hogy nem tévéztünk,erre ő a ütött ahogy tudott és a földre kerültem rá térdelt a mellkasomra és pofozott.Meg hát volt még egy pár hasonló eset.azt tudni kell hogy most vagyok 17 éves és 14 évet így éltem le.

1. Még most is (24 éves vagyok), ha olyanjuk van.

2. Hát ők nevelési célzatúnak gondolták mindig, de gyakran annyi volt a bűnöm, hogy nem értettem velük egyet.

3. Igen, mindig. De szerintem olyan nincs, aki nem indulatból üt (kivéve talán az asszony / gyerek verve jó elv die-hard fanjait)

4. Igen. Szerintem innen eredt az, hogy sok barátomnak pl. nem mertem megmondani, ha megbántott, mert ez a családomban gyakran automatikusan veréssel járt. Van is olyan volt barátnőm, aki elég piti dolgokat követett el ellenem, mégis én lettem a szemében a szemét egy apró hibám miatt... pedig ha elmondtam volna neki, akkor talán visszavett volna az arcából. Ezenkívül nagyon paranoiás lettem, ha ők vagy egy vadidegen jön felém morcos ábrázattal, remegni kezdek... esetükben támadó állást vettem fel 15 éves korom óta, amit ők persze agresszióként meg neveletlenségként fogtak fel, hogy "kezet emelek" rájuk, pedig csak önvédelmi reflex volt, kiindulva a velük kapcsolatos emlékeimből. Ez ugyan közvetett, és nem a verés hatása csak, de iszonyat önbizalomhiányos voltam, és nem tudtam elhinni, hogy engem bárki igazán szerethet, ha a szüleim sem szeretnek és veréssel próbálnak megváltoztatni.

Én biztos nem ütném meg a gyerekemet. Minden gyerek más személyiség, és ha pl. ilyen lelkis és érzékeny, mint amilyen én voltam, akkor rohadt sokat lehet neki ártani. Nevelni amúgy értelmes ember pofon nélkül is tud, büntetni is.

24 / N

majdhogynem velem nem történt semmi... kisebb koromban 1-2 csicskapofon azt annyi... de ettől függetlenül én se vagyok normális :///

22/F