Vertek már meg a szüleitek? Szülők vertétek meg a gyerekeket?

Meg még nem vertek, és én sem vertem még meg a kisfiam.

De olyan már volt, hogy kaptam a fenekemre egyet anno vagy én rácsaptam a kisfiam kezére (pl. mikor konnektorba nyúlkált), de ugye ez nem az a tipikus megverés, amire szerintem te gondolsz.

Volt egy osztálytársam, aki ha 4esnél rosszabb jegyet kapott, akkor a szülei (értelmiségiek- gyógyszerész és mérnök szülők voltak) egy fakanalat vertek rajta szét rendszeresen. Na ez már megverésnek számít nálam.

Kétszer vert meg apukám, mindkettőt megérdemeltem. Semmilyen rosszallás nincs is bennem emiatt...tényleg megérdemeltem(8 és 10 éves koromban).

A kislányom 20 hónapos, nem vertem meg. A jelzésszerű kézre ráütést nem tartom verésnek, olyat kapott párszor. Oka: Egyik az volt, hogy a kukában nyúlkált, pedig tudja, hogy nem szabad. A másikat a számítógép ki,-bekapcsolgatása miatt kapta.

Apám rendszeresen vert minket, az egész családot, napi szinten. Fájt, testileg is és lelkileg is. Anyám is néha.

A kisfiam 16 hónapos, a kezére már egyszer csaptam konnektorba nyúlkálásért, aztán inkább tettem bele vakdugót, mert nekem jobban fájt lelkileg, mint neki. Számítógép, tv ki-be kapcsolásért nem ütnék rá, nekem is csinálta, aztán leragasztottuk a gombokat, probléma megoldva.

Kaptam egy két fülest az életemben és nem lettem lelki sérült. Felnőtt fejjel azt mondom hogy mindet megérdemeltem.

Pl: ovis voltam és nagyon menő dolog volt a köpködés. Hiába mondták hogy nem szabad és egyebeket. Egyszer amikor a mamámat leköptem (amit persze azóta szánok bánok) visszakézből kaptam egyet anyukámtól. Soha többet nem köpködtem. Vagy amikor a diszkóból elfelejtettem időben hazaérni, mert úgy gondoltam nekem ezt is szabad akkor az ajtón belépve kaptam egy fülest onnantól kezdve tudtam mikorra kell hazaérnem. Szóval nem voltak rendszeresek a pofonok, de állíthatom hogy mindig a legjobb pillanatban kaptam őket.

A fiam akkor kapott a kezére amikor kb 1000 szer elmondtuk neki hogy a konnektort nem piszkáljuk és mégis hozzá nyúlt. Soha többet nem akart hozzá nyúlni, pedig csak egyet csaptam a kezére. A lányom pedig akkor kapott a fenekére mikor kiszaladt az útra. Neki se kellett többet szólnom hogy át ne menjen egyedül. Nem vagyok büszke arra hogy rácsaptam a gyerekeimre, de ha visszapörgetném az időt akkor is ugyanígy tennék.

Nálunk inkább anyu volt a "verekedős", mert szinte csak ő nevelt, mert apu dolgozott. Én olyanra emlékszem, mikor tanultunk együtt és valami nem ment, nem figyeltem, anyu beidegesedett és megtépte a hajam. Öcsémnél ugyanezt csinálta. Arra jobban emlékszek, ő többet kapott, mert annyira nem volt szófogadó. Akkor még nem volt magneb6 biztos... :o/

Én így biztos nem fogok bánni a gyerekemmel. Ha nagyobb lesz, egy fenékre ütés, vagy kézrácsapás, sarokba állítás, de hogy a haját tépjem.....

Egyébként semmi olyan bajunk nem lett, amit ennek a rovárása lehetne írni...

Apu egyszer összesen 3-szor csapott a kezemre: először az ok miatt (már nem tudom mi volt) erre én: "nem fájt, nem fájt köszönöm a lekvájt", erre ő. nem? Akkor mégegyet kaptam: ugyenz, csak már görbülő szájjal, aztán mégegy, akkor is mondtam még csak már pityogva.... Tőle ennyi volt, de ő kb. ennyit is vett részt a mindennapjainkban...