Nem féltek attól, hogy mi lesz ha meghalnak majd a szüleitek? A fájdalomtól, a hiány feldolgozásától stb.

Nem! A társ és a gyerekek fontosabbak. A körforgás elkerülhetetlen idővel mindenki felnő a feladathoz, az élet rendjéhez.

Van állásom, társam, gyerekeim, pénzem. Ráadásul nagyon sok bűnt követtek el ellenem a szüleim.

Bizonyos dolgok miatt hiányozni fognak, de annyira nem hogy belehaljak.

Viszont a gyerekeimnek én és a párom eléggé fogunk hiányozni, jóval nagyobb szeretetben és jólétben neveljük őket, mint amiben én részesültem. De nem hiszem, hogy pótolhatatlanok leszünk, főleg, ha a gyerekeimnek is lesz párjuk, pénzük és saját gyerekeik.

Nem, mert ilyen sz*r élhetetlen országban a halál is jobb, és aki elmegy innét az csak jól járhat.

21/F

Én abszolút nem! Mert nekem sem voltak túl jó szüleim, hogy finoman fogalmazzak. Persze azért szeretem őket, de bizonyos szempontból megkönnyebbülés lesz.

Egyikük sokszor eléggé szégyellnivalóan viselkedik, nyilatkozik dolgokról, ez azért nem kevés fejfájást okoz, és teher is , mert nem szívesen mennek bele az emberek olyan párkapcsolatba, ahol a felmenők problémásak.

De ha egy olyan személy elvesztésére gondolok, akit imádtam, ez a nagypapám volt, pl. ha a szüleim ilyenek lennének, akkor is könnyedén túltenném magamat a halálukon. Ez az élet rendje, nagypapám esetében is, még 3-4 hónapig nagyon fájt, hogy már nincs köztünk, de aztán enyhült, és kis idő múlva mondhatni már nem is érdekelt, hogy ő nincs többé. Ugyanolyan jó volt az életem nélküle is, mint vele.

De,félek, nagyon félek.

Pedig felnőtt ember vagyok,saját családom,gyerekem van.

Ettől függetlenül minden nap rettegek,hogy egyszer jön a telefon,hogy nincsenek többé.

Fantasztikus édesanyám van,a legjobb barátnőm,apámról ez nem mondható el.De nekik köszönhetem,hogy élek.

Tisztességgel felneveltek,tanítattak és olyan ember lettem,akire büszkék lehetnek!

26/N

A férjem most szeptemberben veszítette el az Anyukáját, és nagyon nehezen viseli. És nekem is nap mint nap eszembe jut az Anyósom. Időnként előjön egy-egy szép emlék, olyankor könnyek szöknek a szemembe... :(

De annak az egynek örülök/örülünk, hogy jól döntöttünk és a megfelelő időben hazautaztunk (külföldön élünk), mert így az életének utolsó 5 napján vele lehettünk.

Azt mondják, az idő enyhíti a bánatot, a hiányt, a fájdalmat. ...vagy csak szép lassan majd hozzászokunk a tényhez, a megváltoztathatatlanhoz... :(

38/N

Addig örülj, amíg még élnek a szüleid!

Mert ha már ne élnek, akkor TE KÖVETKEZEL előbb-utóbb!