Vonszolom magammal édesapám hiányát! Ismerős még valakinek?

Tudnod kell, hogy ezzel nem vagy egyedül.

Viszont azt önneveléssel valahogy meg kellene változtatnod magadban, hogy a férfiban ne az apát keresd elsősorban, hanem a szerelmes férfi partnert.

Általában azonban az idősebb, gondoskodó jellemű férfiakban vagy nőkben szokták megtalálni a párjukat a hasonló lelki beállítottságúak. :)

Én kb ennyi idős voltam, amikor apám depressziós-alkoholista lett. Emiatt nem volt meg a férfi-képem, más idősebb férfiaktól loptam mintákat, hogyan kell férfinak lenni. Persze őket nem láttam annyit, szóval ez elég hiányos volt így. Ez persze sokkal később tudatosult csak bennem. Mára, hogy gyerekem van már, csak remélni tudom, hogy nem üt vissza rá az örökölt hiányosságom.

A tanácsom az hogy próbáld egy generáció alatt "kinőni" a defektet. Akarattal, önismerettel menni fog, és a további generáción már meg se látszik. Ha ebből vmi fajta komplexus lesz, akkor a gyerekeden is látni fogod, az pedig fájdalmas.