Én miért nem tudom elfogadni ha valakinek "új anyja" lesz?

Egyszer egy szakertö azt nyilatkozta a teveben, hogy nemhiaba talaltak ki a gonosz mostoha alakjat a mesekben. Ha idegennek erzed a helyzetet, h a mostohaanya es gyerek , igazad van , mert egy nem termeszetes helyzet. Persze ritkan, jol is muködhet, ismetlem, ritkan. Apukad nagy nagy szerencsedre, nem eröltette a helyzetet es kitudja mitöl kimélt meg töled, több mint valoszinu egy primitiv nö armanykodasaitól.

Ahhoz hogy egy " mozaikcsalad" jol muködjön, nagyon sok faktor kell stimmeljen: szemelyiseg, intelligencia, érettség, es elöre lefektetett szabalyok kellenek.

Altalaban az ilyen helyzeteket az emberek erzelmekkel közelitik meg es ezert megitelesuk szubjektiv.

Az érzelmi érettség egy fontos alapkö.

Jol van igy ahogy van , ne tepelödj, sok mostoha anya kedves az elejen, aztan valtozik a viselkedes, mihelyt beljebb kerul.

A masik meg, hogy nincs neki se mindig könnyu dolga mert az ember neha a sajat gyerekét is unja, hat meg a maset!

Nehez dió , es jobb nem átélni

"Apum soha nem is mutatta be nekem."

Innentől nem kell magadtól semmit várnod. Az neked sosem volt egy hús-vér ember, hiszen nem is ismerted, csak egy "mostohaanya", akihez egy csomó negatív dolgot kötöttél gondolatban. Érthető módon, hisz gyerek voltál, akinek meghalt az anyja, helyébe ott volt egy nő.

Szóval neked gyakorlatilag sosem volt mostohaanyád, csak kaptál egy pakkot tele negatív dolgokkal, és most ezt társítod mások mostohaanyjához.

Az a kislány, akiről írsz, viszont ismeri a mostohaanyját, együtt laknak, és a nő rendes vele. Egy felnőtt, aki foglalkozik vele, persze, hogy a kislány szereti.