Nem féltek attól, hogy mi lesz ha meghalnak majd a szüleitek? A fájdalomtól, a hiány feldolgozásától stb.

De fèlek,nagyon..Sokszor nekem is eszembe jut ez,ès borzasztò még csak rá gondolni is.

Neked kèrdezö?

Nekem Apukám gyerekkoromban meghalt.

Anyukám közel van a 70-hez, és bizony eszembe jut, és félelemmel tölt el.

Hiába tudom azt, hogy ez az élet része, hogy meghalunk, de ezt nem lehet ilyen tárgyilagosan felfogni, mert vannak érzelmek is.

Mindig visszaemlékszem, mikor 4-5 éves voltam, egyszer hisztériás sírógörcs kapott el ezért, pedig az nem tegnap volt

Aztán felnőtt fejjel 6 hónap alatt minkét szülőmet eltemettem szinte "érzéketlenül"

De hónapok mulva nagyon sokáig hajnalban sírógörcsökre ébredtem és bőgtem felnőtt fejjel mint egy kisgyerek.

Azóta ha ócska helyzetben vagyok, nem egyszer kérem a segítségüket, még ha ez csak egy pszichés dolog is

Dehát ez az élet rendje, bármilyen nehéz is

Én nem tudom elhinni, hogy tényleg ennyire sok embert nem is zavarna, ha meghalna az az ember, akinek az életét köszönheti. Jó, lehet, hogy nem olyan jó a kapcsolata a szülőkkel, meg hogy ez természetes meg minden, de akkor is. Ha ők nincsenek, és sem vagyok, ha nem olyanok, amilyenek, én is teljesen más ember lennék. Én nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy majd egyszer a gyerekem úgy legyen, hogy áhhh mindegy ha elmegy, nem félek az egyedülléttől... Ez nem erről szól. Most hú de nagyoknak (felnőtteknek, éretteknek) gondoljátok magatokat, hogy ezt írjátok, de ha majd egyszer tényleg meghalnak, kíváncsi leszek, pár hónap elteltével mit fogtok gondolni. Lehet eleinte lazán veszitek majd, de utána rájöttök majd, hogy hoppá, ez így nem jó és iszonyatosan nagyon hiányoznak.

Ja és a kérdésre válaszolva, igen, félek ettől a pillanattól. Nagyon nem várom.