Titeket vertek a szüleitek? (Többi kérdés lent)

Nem tudom milyen gyakran, kb. heti rendszerességgel, talán olyan 10-12 éves koromig. 13-14 évesen már biztosan emlékszem hogy nem, mert megpróbáltam visszaütni, akkor leesett apámnak, hogy talán nem kéne.

Egyébként kézzel ütött főleg, valamint lekötözve hidegzuhany alá rakott, ezenkívül csak szobafogság és ételmegvonás volt.

Nevelési célzattal elsősorban. Nem voltam egyébként rossz gyerek édesanyám szerint, csak akaratos. Pl. ha nyavalyogtam, hogy maradjunk még 10 percet a játszótéren, azért kaptam és hasonlók. Rosszalkodni nem igazán rosszalkodtam.

Indulatból, igen.

Hát... depresszióra való hajlam, öngyilkossági kísérletek, szociális fóbia, tömegiszony (nem bírom ha hozzámérnek, pánikrohamot okoz ismeretlenektől, a tömeg a legrosszabb, és nem szívesen beszélek emberekkel, nagyon nehezen ismerkedem, stb.), megfelelési kényszer (nem tudom igazából hogy mondjam. Ha úgy érzem, vagy olyan visszajelzéseket kapok, hogy valamit nem megfelelően csináltam, akkor pánikrohamot kapok, nem tudok levegőt venni, stb.).

Mindenesetre igyekszem ezeken túllendülni és normális emberként hozzáállni az adott szituációkhoz. De pl. tömegközlekedésen vagy egy bevásárlóközpontban sokszor gondban vagyok, ha ismeretlenek karja, stb. hozzámér véletlenül, pánikba esek, ez egy nehezen kontrollálható reakció...

Ha feltehetek egy kérdést: akik itt válaszoltak és vannak testvéreik, őket is fenyítették nálatok?

Nálunk csak én kaptam.

Engem nem vertek, de volt helyette lelki terror. Belém lett sulykolva, hogy semmit sem érek, és mások jobbak nálam. Ok nélküli kiabálások, piszkálódások, beszólogatások. Ma már egyik sem hatna rám, de kisgyerekként mély nyomokat hagyott.

Ja és hogy örüljek, mert másokat vernek, engem nem, és ezért becsüljem meg magam. Nem voltam rossz gyerek, mindig igyekeztem mások kedvében járni, nehogy leüvöltsenek.

Eredménye: 7 éve depressziós vagyok, nehezen kötök kapcsolatokat, félek hogy megutálnak ha valamit rosszul csinálok.

Nagyon sajnálom azokat akiket vertek, gyerekkoromban is nagyon sajnáltam, mindig őket állították elém úgymond példaként, hogy na látod őt még verik is.

igen, ilyen tekintetben teljesen egyformák voltak velünk a szüleink

5.

Vertek és az a "szép", hogy nem is az igazi apám. A saját gyerekemet sem verném, de máséhoz főleg nem nyúlnék... na mindegy. Minden nap kaptam, 4-től 12 éves koromig. Nem nevelési célzattal kaptam, hanem mert "olyan kedve volt", meg amikor jól bepiált, akkor is elszállt az agya és ütött , akár rúgott is mindenkit, akit ért. Szóval igen, indulatból is kaptam.

Kialakult pszichés gond, nem is egy fajta.

Kor: 22