Ti vállalnátok így közös gyereket?

Hát nem tudom....engem sem kérdeztek meg anno anyámék, de mégsem mentem világgá,nem lázadtam. Nem ordítottam, nem sajnáltattam magam.Tudtam, hogy én vagyok a gyerek, anyámék a felnőttek. Segítettem mindenben a háztartásban és a gyerekek körül is. Pedig voltak gondok a családban, nem is kicsik.

Egészséges felnőtt ember lettem mégis,párkapcsolattal, munkával.

#52 "Tudtam, hogy én vagyok a gyerek, anyámék a felnőttek. " - tudod, van aki tűri a tekintélyelvűséget és van aki nem tűri... az viszont itt egyértelműen lejön a kérdésből, hogy ez a 4 gyerek inkább az utóbbiak közé tartozik, hisz határozott véleményt fogalmaznak meg a dologról.

Viszont bejósolható, hogy ha a szülők mégis a gyerekvállalás mellett döntenek, az nagyon szépen egységfrontba fogja kovácsolni a 4 gyereket...

#53, igen, egyértelműen, tudod, azért ne vegye már se anyám, se apám a bátorságot arra azért, hogy az enyémmel verje...

És nem, a csecsemőt nem, annak ugyanis nincsenek még a nyakán külső teljesítmény-kényszerek. Mondjuk iskolás kortól, a maga szintjén...

Atyaég! Hát nem a gyerekekkel akarják gondoztatni, meg neveltetni a kicsit! Na, ha nekem ilyen gyerekeim lennének, azt hiszem, elsüllyednék szégyenemben. Azt esetleg ne kérdezzék meg tőlük, hogy élhetnek-e házaséletet?

Szerinted egy kisiskolás fel tudja mérni a nyilván stabil értékítéletével, meg masszív élettapasztalatával, mi egy ilyen döntés súlya? Hát ha már ez nem magánügy, két ember intim titka és szándéka, akkor semmi sem az.

Garantálni? Milyen alapon? Persze, hogy többlet-vállalással jár? És? Kinek mi baja származik ebből? Gondolom, nem az éhhalál szélén tántorognak!

Ha mindenki a te fejeddel gondolkodna, akkor csak egykék vigyorognának a hátsó ülésen, ők is csak azért, mert jól mutatnak ott. És kb. olyan önző alakok lennének, mint amilyen a te véleményed.