Ti vállalnátok gyereket ebben a helyzetben?

Igazad van, hármasban nem lehet szép - vagy még szebb - az élet. A gyerek csakis eltávolíthat két olyan embert, aki őszintén szereti és támogatja egymást.

Nyilván nem tudod, milyen ritka, amikor pasi jön elő azzal, hogy legyen gyerek, különben megbecsülnéd. Megértem, hogy szereted ezt a kényelmes, rugalmas életet, ha úgy érzed, valaha is mérges tudnál lenni a kicsire olyan miatt, amit fent írsz, ne vállalj gyereket. Viszont gondolkodj el azon, kell neki is majd apa, aki felneveli, és nem kerekesszékkel kíséri iskolába, mert járni már bot nélkül nem tud.

Ahogy gondolkodsz, amit írsz, tényleg még be kell nőjön a fejed lágya.

Hát, tapasztalatból mondom, hogy a gyermek érkezésével gyökeresen megváltozik majd az életed. Nem lesznek csak úgy kiruccanások, nem lesznek éjszakai mulatozások (már ha voltak) nem lesznek csendes meghitt éjszakáitok jó sok éven keresztül.

Ha ezt nem vagy képes elfogadni, és attól félsz hogy az életed más lesz, minden meg fog változni (még a kettőtök kapcsolata is gyökeres változáson fog keresztül menni) akkor ne vállalj gyereket. Nem csak a gyerek lesz a hibás a szemedben hanem a párod is.. akkor úgy fogod érezni, hogy ő erőltette rád..

Másrészről viszont itt ütközik ki a nagy korkülönbség. A párod már nem sokáig húzhatja az apasági kérdést ha megakarja élni a gyermeke diplomaosztóját.

Azért vedd figyelembe a korát..Szerinted milyen érzés lesz majd a születendő fiadnak vagy lányodnak, hogy 15 évesen legalább 70 éves apja lesz (már ha élni fog).. A nagyapjának kéne ennyi idősnek lennie nem az apjának..

Időpont ma 00:18

Az igaz, hogy csodás érzés amikor a gyermeked rád mosolyog, de nem minden ilyen szép, és jó.. Ott lesz a sok szaros pelenkacsere, az idegesség, hogy fáj valamije de nem tud még beszélni, a tehetetlenség hogy nem tudod mikor mi a jó neki.. A kegyetlen felismerés, hogy bár boldog vagy hogy van gyereked, de egyre távolabb leszel a párodtól mert mindketten az álmatlanságtól a pénz kereséstől kezdtek stresszesek, fáradtak lenni..

Az állandó hajsza, rohanás, az állandó éber figyelem.. Évekig.. Lesznek napok amikor a gyerek mosolya már nem fog felvidítani, főleg amikor rájössz, hogy el lett kényeztetve, és 5 évesen manipulál. Mosolyog ha eléri a célját, és dühöng ha nem..

Szerencsére nekem ilyen gondjaim nem voltak, de több ismerősöm, barátom, és idegen szülőkön látom a káoszt..

Elképedve olvasom a válaszokat....

Nekem is van gyermekem, fiatalon is szültem, idősebb is volt a férjem 18 évvel, mégsem bántuk meg életünk egyetlen pillanatát sem. Ugyan úgy utazgattunk gyerekkel is, nem maradtunk le semmiről, nem frusztrált a pelenkacsere, az éjszakai sírás, hanem örömünket leltük, és leljük a mai napig is a fiunkban. 20 éves, egészséges lelkületű, komoly, megfontolt fiú, aki tiszteli, szereti a szüleit, konkrét céllal lépked előre az életben, jövőre már tiszthelyettesként fog végezni.

Mellesleg egy 40-45 éves férfit vénnek kikiáltani blődség, az én 60 éves férjem pedig nem hogy bottal járna, de minden reggel 7km-et fut....