Tényleg normális, hogy az emberek "majd megélünk valahogy" hozzáállással vállalnak gyereket?

Egy egygyermekes családban, ahol mindkét szülő minimálbért keres, az össz. nettó bevétel 151 580 Ft. Egy kétgyermekes minimálbéres családnál 172 750 Ft. Nyilván nem dőzsölhetnek belőle, de ha beosztják, éheznie sem kell senkinek.

Én egyedül nevelem az 5 éves lányom Budapesten. Minimálbéren vagyok, így a nettó fizum adókedvezménnyel 74 190, ehhez 13 700 csp. és 12 ezer gyerektartás jön, amit szintén minimálbér után állapítottak meg, így össz. 99 890-ből gazdálkodhatok. Leírom, hogy nálunk ez a felelőtlen nyomor hogy is néz ki, így talán megérted, miért is van képük gyereket szülni a minimálbéreseknek: van egy örökölt kis lakásom, abban lakunk, a rezsi 30 000 (közös költség vízzel 10, elmű 4, gáz átalány télen-nyáron 10, internet és mobiltelefon 6). Bérletre nem költök, bringával járok, közel van az ovi és a munkahelyem is. Az ovi egy hónapban 8 000. Kajára 25 000 megy el, és eszünk rendesen húst, zöldséget, tejtermékeket - igaz, nem vagyunk nagyétkűek és a munkahelyemre is itthonról viszem az ételt, továbbá szinte csak alapélelmiszereket vásárolok, sütiket, édességeket nem, azt itthon készítek heti egyszer-kétszer, és gyorsételeket sem veszek, cukros üdítők helyett pedig itthon készítek teát, vagy citromléből limonádét, gyümölcsöket sokszor szeddmagad kertekben szerzek be olcsón, és rendszeresen főzök be belőlük, vagy aszalok télire, gyümölcsjoghurtokat sem veszek, helyette itthon magam csinálok natúr joghurtot (így gyakorlatilag 1 l joghurt 1 l tej árában van), amit a lányomnak pici szörppel ízesítek, és még sorolhatnám mennyi okossággal lehet teljes értékű étkezést megvalósítani ennyiből. Tisztító és tisztálkodó szerek havonta 3000 (olcsóbb alaptermékek: szappan (300), sampon (300), fogkrém (300), mosogatószer (300), mosószer (500), hypo (100), fogkefe (200) + 1000 olyasmikre, amiket nem minden hónapban veszek, mondjuk testápoló, parfüm, tampon, cif stb.), ruhák + cipők 14 000 (igen, szoktam használt ruhát venni, de azért ebbe beleférnek újak is), gyerekjátékok és gyerekprogramok 9000 (havi 1 állatkert/cirkusz/strand/színház, + új kirakó, zsírkréta, stb. - szerintem nem nélkülözik, és a múzeumok havonta egyszer ingyenesek, és a müpában hetente ingyenes gyermekelőadások és koncertek vannak cifra palota néven, és a gyerekkönyvtárból ingyen lehet kölcsönözni, és szuper sógyurmát főzök otthon fillérekből, és tönkrement ruhákból imádnivaló babákat/babaruhákat lehet varrni, ami mellett azért persze kap "trendi" áruházi játékokat is olykor, mint a barbie, my little pony, lego, úgyhogy nem kell sajnálni sem szegény gyereket, hogy neki csak rongybaba jut - amúgy a rongybabáival sokkal szívesebben játszik), egyéb 4500 (pl. gyógyszer, csokor virág a nagyinak, bármi), megtakarítás 5000 (tudom, semmi, de legalább van mihez nyúlni, ha mondjuk ellopják a bringám, elromlik a cirkó, vagy ilyesmi, így most 95 ezer van a számlámon megtakarításként, ami a hétköznapok biztonságérzetéhez nekem épp elég), ez így 98 500, és ráadásként marad egy ezres, amit arra költök, amikor havonta egyszer a szüleimnél alszik a lányom, és én elmegyek egy barátnőmmel meginni két sört egy szórakozóhelyen (ami sokaknak biztos kevés lenne, de én többtől egész egyszerűen elálmosodom). Szóval a felvázoltak alapján én úgy gondolom, minimálbéresként beosztó, de nagyon is teljes életet élünk a lányommal, ami nagyon messze áll az éhezéstől. Amúgy nem leszek örökké minimálbéres. Most fejeztem be egy egyetemi BA alapképzést is, már csak a szakdogám kell leadnom, és

szeptembertől emelik a fizumat, de közben folyamatosan pályázgatok jobb állásokra is.

Hát én, mint felelőtlen minimálbéres anya így élek. Felháborít, hogy egyesek szerint inkább meg se kellett volna szülnöm a gyereket.

Mondjuk több gyerekkel már nehezebb lenne, de kettő még vállalható minimálbéresként is szerintem. Ha két gyerekem lenne, minimálbérrel, akkor a bevételem családi pótlékkal és adókedvezménnyel együtt 109 470 + gyerektartás lenne. Ha a gyerektartásra 2*10 000 Ft-ot számolok, akkor 129 470, vagyis kb. 30 000 Ft-tal többől gazdálkodhatnék még egy gyerek esetén. Szerintem meg lehetne oldani.

Nyilván vannak, akik elhanyagolják a gyermekeiket testileg és lelkileg is a pénz hiányára fogva a dolgot, de szerintem az ilyen szomorú sors elsősorban szülői hozzáállás és nem pénz kérdése. Aki elkötelezett a gyermekei iránt, és mélyen szereti őket, az megoldja. Akárhogyan is, de megoldja.

"Én ezt sem gondolom feltétlenül, mert ha suli mellett el kell menni dolgozni,nem biztos annyit tud tanulni nem telik nyelvvizsgára szinte esélytelen az állami szak főleg a mostani rendszerben. Sima érettségivel meg azért nem lesz világmegváltó munkája, főleg Magyarországon.

Persze tudom ebben is vannak kivételek most nem a millióból az egyről beszéljünk."

Ha nem orvosi képzésről beszélünk, akkor de. Levelezőn végeztem én is munka mellett és most is munka mellett végzek másik képzést.

Létezik diákhitel, a nyelvvizsga meg 20-30 ezer ft, egy 3-5 éves képzés végére csak félre lehet ennyit tenni, akár havi párszáz forintonként.

Unokatestvérem jogot végez egy gyerekkel, munka mellett, külföldön dolgozó férjjel.

Egyáltalán nem megvalósíthatatlan, csak neki kell kezdeni. Amit te lefestesz az mondom, csak az orvosira igaz, hogy nem fér meg mellette egy teljes munkaidős állás (nincs is levelező, okkal).

"Nem érted az abortusz és az éhezés, nélkülözés között mi a különbség."

Az egyik nem létezés, a másik szenvedés.

Ha választanom kellene, hogy megyek Afrikába az éhező, beteg gyerekek közé élni életem végéig vagy meghalok, a halált választom.

Vannak a halálnál ezerszer rosszabb dolgok.

Nem normális, mint ahogy ez a világ sem az. Azok akik azt írják, hogy normális, vagy nincs vele probléma, azok már megszokták a nyomort, a nélkülözést és eleve nincs is arról fogalmuk, hogy mi az élet, mert ők csak munkások. Nekem sem volt, míg önálló életet nem kezdtem, ugyanis szüleim rettentő szegények voltak mindig is.

Így számomra is teljesen normálisnak tűnt, hogy 4. napja eszünk krumplit kenyérrel, vagy hogy fél évig használunk 1 fogkefét...

Így is felnőttem, egy ideig boldogan, de kamaszkoromtól kezdve, ahogy elkezdtem felfogni hogy miket kell nélkülöznöm, egyre inkább romlott el bennem az életkedv és az illúzió a boldogságomról. Elkezdtem meghallani a veszekedéseket amik a pénz miatt voltak, elkezdtem érezni, hogy mennyire nem tesz jót az egészségemnek a silány minőségű étel és ráébredtem, hogy a szüleimmel sosem fogok együtt nyaralni, mert nincs pénz...

Pedig nem vágytam volna sokra, nem szerettem semmit akkor sem ami mű, így egy NORMÁLIS, jól kereső szülőpárnak nem lett volna akadály ezt teljesíteni, viszont ők minimálbéresek voltak, mint ahogy az ország fele és mivel ők is emberek, így szaporodási ösztönük is van. Ha pedig korlátozol egy fél országot a legalapvetőbb szükségletében, akkor kezdheted a sírod ásni. Ezért szaporodhatnak a lelkileg, szellemileg selejtes, sérült, gyenge emberek is, aminek már látjuk is a következményeit az egyetlen általunk ismert életre alkalmas kőzet bolygón, a Földön..... Hajrá! Enni, inni, szaporodni, felélni az erőforrásokat, majd exponenciális összeomlás után újra kezdeni.... Hülye csórók nélkül. :) Ez kell nekünk.

Megjegyezném még azt is, hogy mivel a pénz volt a téma mindig - mert nem volt - így egymásra sem szántak időt, illetve rám sem, elvette tőlük az időt a kesergés a pénz után.

Eleve egy értelmes, gondolkodó ember nem csinál gyereket a semmibe hanem az alapokat teremti meg előbb. Házat is lehet építeni alap nélkül, meg családot is, a baj csak az, hogy előbb utóbb reped a fal és te attól kell rettegj, rád ne dőljön a hall....Ja, hogy csak penészes kisszobád van? Elnézést. Az is jót tesz a gyerek asztmájának....

Nem olvastam végig az összes hozzászólást.

De, ez ugyan olyan, mintha születés-szabályozást szeretne a kérdező. Ha van pénzed, több százezret keresel havonta, lehet gyereked, de ha minimálbért kapsz, akkor téged sterilizálunk?

Nem normális,de ezt csak az fogja megérteni,aki gyerekként átélte ezt,és esetleg tovább adta a saját gyerekeinek,mint útmutatót,hogy az anyagi helyzet igenis határozza meg,hogy az ember mikor ,kinek és hány gyereket szül.

A nagyanyámék is felnőttek 6an lisztlevesen,meg egy marék főttkrumplin naponta, ő mégsem úgy emlékszik vissza ezekre az időkre,hogy dehát szerették és milyen jóvolt neki,hanem egy szenvedés volt az egész élet.Ő nem kívánta ezt a saját gyerekének ,így csak egyet szült ,de azt normálisan tisztességben felnevelte. És ez nem annyit jelent,hogy napi 3 étkezést biztosított neki. Hanem tanítatta,sportra járatta,táborozni mehetett stb .

Igaz,hogy nem kellenek márkás cipők a boldogsághoz,de más TÚLÉLNI a gyerekkort,meg más egy kellemes légkörben (amihez ha tetszik ha nem kell pénz) boldogan megélni azt .

"Nagyon is igaza van ha azt akar. Minek még több primitív, öntudatlan és gyakorlatilag csak rabszolgaéletet élő ember? Semmi értelme az emberek kétharmad részének, nem csinálnak semmit, csak esznek, isznak szaporodnak nézik amit eléjük raknak, ellátják a teljesen sablon munkájuk ami igazából nulla kreativitást igényel, így önmegvalósítási lehetőségük is nulla."

Ebben alapvetően maximálisan igazat adok neked, de azt elfelejted, hogy sajnos szükség van ezekre az emberekre: a gyári, építkezési, takarítói stb. munkák nagyrészét csak ők képesek elvégezni, mivel egy normális igényű és szellemi képességű ember ebbe egy idő után belehülyül/belerokkan.

Egyébként ez a világ más részein sincs így. Nyári diákmunkán dolgoztam gyárban is Németországban, az ideiglenes munkákat leszámítva a gyár 70%-a törökökből, oroszokból, magyarokból, csehekből és egyéb népekből állt, akik megelégedtek annyival, hogy az itteni minimálbérért egész nap egy szalagot néznek vagy alkatrészeket/dobozokat pakolnak monoton folytonosságban, több tíz éveken keresztül. Nem viccelek, a legtöbbnek már felnőtt gyerekei voltak és 10-15 éve ott dolgoztak, ugyanazt az élhetetlen, elviselhetetlen folyamatot ismételve nap mint nap, a körülményekhez képest szutyok pénzért.

Az ilyen embereknek egyszerűen nincs több eszük, mert bármennyire is sz*r az a pénz, egy továbbképzésre röhögve telne, hogy maguknak és a családjuknak jobb körülményeket tudjanak biztosítani egy jobb munkával - de nem. Egyszerűen nincs annyi eszük!

És ezek az emberek ömlengenek arról, hogy de ők legalább szeretik a gyerekeiket, mikor még maguknak sem tudnak élhető körülményeket és életet teremteni...