Tényleg normális, hogy az emberek "majd megélünk valahogy" hozzáállással vállalnak gyereket?

Szerintem egy-két gyerek vállalása még normális nehezebb anyagi körülmények közt is, de az, hogy valaki, aki magát is nehezen tartja el, szül vagy 5-6 gyereket, azt már eléggé felelőtlenségnek érzem.

Régen is születtek nehéz anyagi körülmények közé gyerekek, ott voltak például a szüleim, ők mégis örömmel és szeretettel emlékeznek vissza a gyerekkorukra.

Tudod, aki szegény és valóban vágyik a gyerekre, az a legutolsó falatot is a gyereke szájába fogja tenni a sajátja helyett.

És ennek köze nincs ahhoz a kategóriához, aki csp-ért meg segélyért szül.

2.: igen, de amikor a gyerek szájába csak száraz kenyeret tudnak tenni, akkor egy bizonyos pont után nem elég a szeretet...

Igen felelőtlenség. Az egy dolog, hogy vágynak a gyerekre, de iszonyatosan önzőek, ha ezt a leendő gyerek sorsa elé helyezik.

most ezt úgy értsük, hogy TE, aki néha csak kenyeret kapott, jobb lenne ha meg se születtél volna?

értem én, hogy úgy kell gyereket vállalni, hogy előtte megteremtettük a szükséges feltételeket. csakhogy manapság eléggé eltorzult az a nézet, hogy mi a tartozik a szükséges kategóriába... van akinek elég hogy nincsenek gondjai a számlákkal. van akinek már beletartozik a nagy ház, két új autó, 3 méteres plazmatévé, milliós babakocsi, márkás babaruhák amiket jó ha 1X fel tud venni a gyerek. kinek hogy.

" most ezt úgy értsük, hogy TE, aki néha csak kenyeret kapott, jobb lenne ha meg se születtél volna? "

Bármilyen hihetetlen is számodra, de a szegénységben, nyomorban élő gyerekek bizony gyakran gondolkodnak így. Mert nem elég, hogy maguk is látják a kilátástalanságot, ami körülveszi őket, mellette még az osztálytársaik, környezetük is csak szekálja, megveti őket, ami nem segít a helyzeten.

Ha megfigyeled, ez igazi buták elképzelése: jaj nincs pénz, DE itt lesz szeretet. Igen, abból aztán sok mindent lehet venni.

Néha igen is felelőtlenség gyereket vállalni, de ilyeneknek ezt hiába magyarázod, aztán sírnak, hogy szörnyű körülmények között élnek, de azért szülnek még, meg akkor meg becsúszik és nincs szívük elvetetni...

Az 1-2 gyereket még meg tudom érteni, főleg hogy vannak olyan anyukák, akik elég kreatívok tudnak lenni. (varrás, főzés, stb) Ha a gyereknek megfelelő táplálékot adnak, akkor szerintem nem akkora tragédia, ha nem márkás vadi új ruhákba járnak, hanem használt, de tiszta és rendezett holmikban.

Na azt nem értem meg, amikor a munkanélküliségre, a hitelre és pucér s..gre bevállalják a 3+ gyereket, utána sírnak, hogy a gyerekeknek cipőjük sincs és enni sem tudnak nekik adni.

Egyszer régen nagyon kiakadtam, a Családi Lapban kért segítséget valaki. 6-an (4 gyerek + szülők) éltek 1 szobás lakásban, bármit elfogadtak, de főleg a gyerekeknek ruhát, játékot, ágyneműt, tartós élelmiszert. Anyuka GYES-en, apuka 3 éve munkanélküli. Leírták a gyerekek életkorát, 4 pici, a legkisebb fél éves.

Könyörgöm, a negyediket minek kellett megcsinálni????

# 4/6

Kérdésből azért egyértelműen kiderül, hogy a kérdezőnek nem az fáj, hogy nem milliós babakocsija volt.

Nem nem normális segélyre vagy ez a sokszor elhangzó szeretett van az a fontos a gyereknek szövegre gyereket vállalni. Mondjuk ilyenkor sokszor visszakérdeznék, miért mit gondol, hogy ahol nem éheznek ott nincs szeretett szerinte.

Te most egy dolgot tehetsz tanulsz és a te saját gyerekeidnek megpróbálsz jobb körülményeket teremteni.