Meg lehetne ezt valahogy beszélni a szülőkkel?

A szülők már nagyon vágynak unokára. Ez még nem lenne baj, de lassan már betegesnek mondanám, amit művelnek. Az én szüleim összekunyeráltak mindenféle játékot ismerősöktől. Pár hete szereztek valahonnan egy rácsos heverőt, és egy babahordozót. Mindkettő olyan állapotban van, hogy szerintem az utcáról szerezték.

Anyósom több zsáknyi babaruhát hordott össze. Délutánonként azokat mossa, vasalja. Ha megyünk hozzá úgy néz ki a lakás, mintha legalább nyolcas ikreket nevelne.

Már nem lehet semmiről beszélni velük, csak erről. Hogy hívjuk majd a babát, hova jár iskolába, hol kereszteljük meg.

Nagyon unjuk már. 26 éves vagyok, még bőven van időm. Ráadásul lassan fél éve próbálkozunk, csak sehogy sem akar összejönni a baba. Ezt nem mondtuk el nekik, mert úgy érezzük, ez a saját magánügyünk.

Nem tudom, mi ütött beléjük, de már kezd nagyon elegem lenni. Annyira bele vannak bolondulva az unokába, hogy felmerült bennem, hogy nem is akarok gyereket.

Azt még hozzá kell tennem, hogy az örömszülők az esküvőnkön összevesztek, azóta nem hajlandóak egymással beszélni, sem találkozni, pedig az már jópár éve történt.

Lecsillapodnak valaha, vagy csak még rosszabb lesz, ha esetleg bejelentjük, hogy babát várok?

Hogyan lehetne ezt megbeszélni velük, hogy ne legyen belőle sértődés?