A legújabb trend szerint nem kell segíteni egy szülőnek, ha idős, egyedül van és beteg?

Figyelj, elmondtuk, hogy van az az 1%, ahol valóban a gyerek a hibás, ilyen a jelleme, stb. Lehet, hogy a te gyereked pont ebbe az 1%-ba tartozik.

Az is lehet, hogy nem, csak ferdítesz és elhallgatsz dolgokat.

Mi idegenek nem tudhatjuk. Mi csak annyit tudunk, ami az igazság, amit latunk, hogy ahol jo szülők voltak, ott jellemzően segit a gyerek, ahol rosszak, ott meg nem.

De amúgy is tök mindegy, mi a véleményünk, az a te helyzeteden nem segít, a gyerekeddel beszéld meg, ha nem tetszik ez neked.

#50, bocsi, de egyre ellenszenvesebb az ömlengésed.

Ha így adtad elő magadat folyton, én nem csodálkozom a lányod viselkedésén. Miért nem kérted meg, hogy fusson el a boltba, mert nincs otthon tej és kenyér? Neki ezt tudni kellett volna?

Tudni kellett volna, hogy nincs körülötted élő ember, akivel ilyen esetekben – a kölcsönösség alapján – kisegítitek egymást? Egyszer én, másszor te?

Belenyomod a kezébe a bevásárlólistát és a pénzt/kártyát, és a probléma megoldva.

A másik a takarítás. Gondolom, nem élsz mocsokban; ez miért elvárás, hogy törölgesse le a port? Annyira nem lehettél beteg, ha az egy hetes por látványa zavart. A lányodat például nem zavarta, de téged zavart az, hogy őt nem zavarta. És nem állt neki magától letörölni.

Anyám jutott rólad az eszembe. Ő se csinált mást, mint pucolta a házat. És ezt elvárta másoktól is.

Már nem él, de a „mit szólnak hozzá mások” sipítozásától még ma is verítékben úszva ébredek.

Apám temetése után fél nappal kihívta a takarítónőt, mert „zavarta a piszkos ablak”

És ez nagyszerű summázata volt annak, hogy az életében, házasságában hol volt a prioritás..

Kb. ahol nálad.

Szerintem az nem várható el, hogy a saját élete árán gondozza a szülőt. Pláne ha a szülő nem érdemli meg, mert elhanyagoló, bántalmazó szülő.

Őszinte leszek, én nem igazán segítenék. Anyagilag a szüleim SOKKAL jobban állnak nálam, többszörösét keresik annak amit én, hitelmentes házuk van, stb. Én egyszerűen nem tudnék eltartani plusz embert a fizumból, vagyonom pedig nincs. Személyes gondozás se igazán opció, egyszobás garzonban élünk a párommal, nem tudunk hova tenni plusz embert, én pedig nem tudok hozzájuk költözni mert akkor elveszíteném a munkámat. (mondjuk ha dolgoznék, akkor amúgy se tudnám gondozni őket..)

(#19-re reflektálva: barátokért se vállalnám, hogy földönfutó legyek. Sajnálom.)

"magatehetetlen, idős szülőtől meg sem kérdezte, hogy mit segíthet. Azon az EGY NAPON."

Ha magatehetetlen, valahogy mégis megoldja, akkor feltételezem már van vele valaki aki ellátja, nem? Akkor miért takarítson pluszban a gyerek is? Ha meg nincs aki ellátja, akkor nem egy délutáni takarítás oldja meg a helyzetet amúgy se.

A kérdező egy rettentő manipulatív, aljas ember.

Már eleve a kérdése manipuláció. Amellett, hogy általánosítás.

Kijelenti, hogy a "probléma nem létezik", hiszen a "gyerek" csak a trendeket követi, olyan nincs, hogy a szülő a hibás.

Majd az általánosításra mindvégig egy általa kitalált és szabadon alakított példával érvel csőlátásszerűen, amin keresztül egyoldalúan kapunk információt.

És végül simán előveszi az "áldozathibáztatás" kártyát, hiszen bárki bármit írt, az nem igaz, mert csak az ő állítása igaz. Majd elkezd aljas módon vádaskodni, anekdotikusan érvelni.

Az ilyen ember a saját családtagjaival is pontosan ugyanilyen aljas módon manipulatív. Minden helyzetben eljátssza a hattyú halálát, aztán meg csodálkozik, hogy senki nem nyitja rá az ajtót.

"hagyd már ezeket itt. Direkt írtam úgy, hogy ezeket"

"Viszont aki nem tiszteli embertársainak többségét"

És EZ beszél tiszteletről...

#56

Milyen ezeket? Miért alázás az, hogy nem mindenki tud odaköltözni a szüleihez mert nem ennyire rugalmas a munkája pl?

Hú, de nyomasztó az ilyen szülő.

Odaköltözni?Vendégségbe se mennék, mert gyomorgörcsöm lenne.