A legújabb trend szerint nem kell segíteni egy szülőnek, ha idős, egyedül van és beteg?
Sok helyen, itt is, olvasom, hogy ha a gyermek már felnőtt, nem kell, hogy törődjön a szülőjével.
Inkább teljesen le kell róla válni, sőt, jól megkritizálni azt, amit valaha tett és most tesz, a legjobb szándéka ellenére.
Jól van ez így?
Mi pl. kifelé mintacsalád voltunk, mi gyerekek "mindent" megkaptunk. Finom főzött étel, rendezett, tiszta otthon, szép ruha, stb. Csakhogy anyánk le se tojt úgy egyébként. Amit tett, azt kb. egy utált, de rábízott rokonnal is megtette volna (mer' mit fognak szólni alapon). Arra nem emlékszem, hogy az anyám akár egyetlen egyszer is megdicsért volna bármiért, pedig jó tanuló voltam, udvarias, otthonülő, nyugodt, házi munkába besegítettem (tesóm pl. soha). Az anyám aztán érettségi után mutatta ki a foga fehérjét, (rögtön elhelyezkedtem, de még otthon laktam, rezsibe kajába beszálltam), szóval belém állt, és elkezdett módszeresen kiutálni. Rá egy évre felvételiztem a főiskolára, sikerült, így napi 8 órás munka mellett (vért p...silve) megcsináltam a számvitel szakot. Egyetlen egyszer nem kérdezte meg, hogy állok, milyen a suli, mik a terveim, céljaim. Volt, hogy pont vizsgaidőszakban lerobbantam, tüdőgyulladással feküdtem, közben jártam be vizsgázni begyógyszerezve, hogy ne kelljen halasztanom. Egy bögre teát nem főzött, úgy, hogy egy tető alatt éltünk. Diploma után teljesen meghülyült, mikor költözök már el végre.
Eljöttem 200 kilométerre, férjhez mentem, szép életünk lett, nagylányunk már külföldön él. Anyámnál most jön az itt fáj, ott fáj, néha már nem egészen kerek, hiába, 82 már.
Na és akkor itt jön az, hogy én, őérte nem fogom az életemet felfordítani. Kettesben nagyon jó itt a férjemmel, mindketten dolgozunk még. Amúgy a töredékét írtam le a kapcsolatunkról anyámmal, de én mindig szekálva, cseszegetve, kritizálva voltam, a gyerekkorom, kamaszkorom, fiatal-felnőttkorom így telt.
Szóval megoldja, ahogy akarja. Ott a szép megyeszékhelyi lakás, köthet valakivel tartásit, vagy becserélheti idősotthoni apartmanra. Én nem tartom a kezem örökségért, de nem is fordítom fel az életemet. Szerintem elég sokan vagyunk így. (Tehát szülőnek a vagyonból kiforgatása nincs, nem is tartom a markom, de élem az életemet.)
Ha nem mennek otthonba, vannak ilyen szolgáltatások, hogy megy reggelente a pesztronka, aki segít a ház körüli munkákban, vagy épp ápolja őket, ha az kell.
- 18-as, természetesen ez nem lenne opció, mert "idegen ne menjen be a házba".
Érted... otthon kilőve, házi ápoló áááh, az kizárt - akkor mit várnak? Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor szépen megodják, ahogy akarják, nem érdekel.
Persze, azt várnák el, hogy én megyek haza. Szép álmokat.
Az, hogy TE azt hiszed, olyan marha jó anyja voltál a gyereknek nem jelenti azt, hogy valóban az voltál 😉 Lehet ezen kiakadni, ez tény.
Családban látom, hogy hány elbszott szülő van, aki csak hiszi magáról, hogy ő milyen remek szülő, holott... hajjaj.
És semmi kirívót nem tesz, egyáltalán, "csak" épp helikopter.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!