Szüleiteket, nagyszüleiteket ápolnátok, esetleg magatokhoz vennétek idős korukban, ha már nehezen látnák el magukat?

Nem. Apám lelépett még gyerekkoromban, anyám meg olyan borzasztó szülő volt, hogy a kaocsolatot sem tartom vele évek óta. Nem gondoznam.

Az anyósomat viszont, aki amolyan anyám helyett anyám volt, befogadnám abban az esetben, ha segíteni kellene, de azért nen 0-24es ápolás kellene. Az nyilván kivitelezhetetlen, hiszen dolgozni kell. Apósomat nem fogsdnám be, neki borzasztó a természete.

Mindenképp megpróbálnám megoldani, hogy tudjak róla gondoskodni, ha olyan az állapota hogy én el tudom látni.

Testvéremmel beszéltük már, ő lényegesen jobban keres, úgyhogy ő inkább anyagilag tudna beszállni, de nem akarnánk otthonba rakni, ha nem kell hozzá szakápolói felügyelet.

Nem. Anyámmal nem tartom a kapcsolatot neki ott a húgom az egyetlen akit emberszámba vesz majd ő meg ápolja ha akarja.

A mamámat viszont nem tudom

a helyzettől függ. Most még jó állapotban van fizikailag és szellemileg is annak ellenére hogy már 87 éves. De ha eljön az idő hogy romlik az állapota nem tudom hogy mi lesz. Anyám nem foglalkozik vele, a fia sem törődik vele senki

nincs aki vállalná az ápolását. És otthonba sem tudna menni mert nincs rá pénze, a lakását eladta annak az árát meg anyám

( a lánya ) elvette tőle.

Neki nincs mit eladnia.

Szóval eléggé aggódok emiatt

hogy mi lesz a jövőben..

A nagyszüleim már nem élnek.

A szüleimet magamhoz venném, de nem tudom. Egyedülálló vagyok és épphogy kijövök a keresetemből. Az ápolás mellett nem bírnék dolgozni, az ápolási díjból pedig éhen halnánk mind.

Mamám amit szerettem sajnos kórházban halt meg, 1 évig napi szinten mentem be hozzá.

Papám és anyám nem engedné, inkább bemenne valami otthonba. Én se engedném lányomnak. Éljen ne engem ápoljon.

Mamám aki még él...ő meg nem érdekel abszolút.