Szüleiteket, nagyszüleiteket ápolnátok, esetleg magatokhoz vennétek idős korukban, ha már nehezen látnák el magukat?

Kizárt.

Csináltam kamaszként nagyapámmal - nincs az az ég, hogy még egyszer bárkivel.

Nem szívesen. Nagyszülőm már csak egy él, de vele nem olyan közeli a viszonyom.

A szüleimet rövidebb ideig igen, de hosszútávon nem. Nem akarnék 0-24 ápolónő lenni, és ők sem akarnák hogy az legyek. Szerencsére jómódúak, és külön tesznek is félre maguknak időskorukra erre való megtakarításban. De azt mondják amúgy, hogy nem akarnának úgy élni hogy teljesen ápolásra szorulnak. Régebben azt hittem ez csak lózung mindenkinél. De aztán az egyik nagyapám tényleg öngyilkos lett mikor arra került volna a sor, hogy a szüleim magukhoz vegyék mert már nem lehetett egyedül hagyni (fizikai okok miatt, agyilag ép volt). Akkor nagyon haragudtam rá hogy így itthagyott minket mert hozzá álltam a legközelebb a nagyszüleim közül. De basszus, ma már csodálom. Fiatalon mindenki azt mondja hogy ő nem akar teher lenni, és ő valóban nem is lett.

Mamámat ápoltam kényszerből 2 évig, míg meg nem halt. Demens ágyban fekvő volt, kis panellakásban laktunk, ölben vittem fürdeni is, mert a tolókocsi nem fért el, járókerettel egy idő után már nem tudott menni.

Ezek után eldöntöttem, hogy soha többé senkit. Ezzel apukám is egyetért, anyósomék is. Nekünk is van már külön számla rendszeres megtakarítással erre, pedig csak 28 évesek vagyunk, de se a fiam se a lányom ne pelenkázzon meg etessen.

Nem vagyok sem ápolónő, sem orvos. Pláne nem 0-24 ingyen. Azt meg főleg nem akarom, hogy azt lássák a gyerekeim, hogy az anyjuk a nagyszülőket ápolja és emiatt nincs a gyerekekre időm meg energiám. Arról nem is beszélve, hogy karrierem van, nem fogom otthagyni a munkámat ezért.

#5

El lehet adni a házat/lakást, amiben az idős szülő lakik, abból be lehet fizetni. Nem pedig megtartani örökségnek, az öregnek meg marad az elfekvő. Sajnos ezt látni sok helyen. Gondoskodni nem akar a szülőről a gyerek (amit nem is szólok le), de a lakás maradjon meg.

Egyetértek 26-al. Mindig ugyanezt mondom. Segíteni kellene az idős embernek az otthonkeresésben, nem pedig magára hagyni és felmarkolni a lóvét a halála után. Már ha akar menni. Ha nem akar akkor megbeszelni vele a lehetőségeket. Mimdenfélekeppen meg kell beszélni, még időben. Nem amikor már demes és nem tud magáról.

Kérdező, nem mindenki alkalmas az ápolasra. Én nem ítélték el e miatt. Ezért vallom azt hogy meg kell beszélni, nem tabukét kezdeni.

Nem, láttam a dédszüleimet így, látom a nagyszüleimet ilyen állapotban.

Nem gonoszság, vonuljanak be olyan intézménybe, ahol gondoskodnak róluk, nagyon remélem, a szüleim így fognak gondolkozni miután végigcsinálják ezt a szüleikkel