Szólnátok a 18-19 éves, de még gimnazista lányotoknak, hogy nem kéne átmennie a pasijához hetente 5-ször aludni?

Nekem is állandóan azt mondogatták a szüleim, hogy amíg náluk élek, az ő kenyerüket eszem azt teszem amit ők mondanak. Na ennek az lett az eredménye, hogy menekültem. Most 30 vagyok és továbbra is azt gondolom, hogy hibáztak, ha pedig nem úgy értették ahogy én értettem, máshogy kellett volna kezelniük. Itt csak a kérdező oldalát látjuk, és amit ő gondol, vagy tudni vél a lánya kapcsolatáról. És itt tulajdonképpen el is kezdődött a probléma, hisz nem a lányával ült le beszélgetni, hanem idejött filozófálni, hogy vajon mi lehet a háttérben.

Kérdező az pedig nem lehet indok, hogy 10 évesen mi akart lenni. :D Tudod én mennyi minden akartam lenni gyerekkoromtól kezdve, egész a felnőttkoromig? Óvónő, tanár, lakberendő, grafikus, programozó. Az óvónőről és a tanárról 18 évesen tettem le, mert voltam egy gyerektáborban felügyelni és nem bírtam idegileg. Szóval az, hogy 10 évesen mi akart lenni, majd idősebbként rájött, hogy mégsem, nem hozhatod fel indoknak!

"Én inkább elgondolkodnék, vajon mi oka lehet annak, hogy máshol szívesebben alszik, mint itthon"

Na bakker ugyan mi lehet az oka? Nyilván a pasija.

63-as, hát nem!

Pont fordítva van!

Pont az a fiatal kapaszkodik görcsösen a partnerébe, aki otthon nem kapott szeretetet, figyelmet, megértést!

Szerintem a szerelem bárkinek képes elvenni az eszét. Nem egyből azért mert otthon nem kap elég szeretetet. Ezek hormonok, meg rózsaszín köd- ha lejár az ideje majd rájön magától, hogy a palinak mire kellett.

Azért, hogy rásegítsek a józanodásra biztos többször meghívnám a srácot magunkhoz ebédre- ha nem akar jönni, azzal szembesítheted a lányod, hogy nem érted az okát, te szeretettel meghívtad. Ekkor már elindul a konfliktus a pár tagjai között és a végeredmény fél éven belül garantált ha a srác csak önzésből kisajátította magának a lányod. Ha komolyak a szándékai megy családot látogatni is, ha nem, akkor tudjuk mire kellett a lány sajnos...

68.: Ez a dolog kifutja magát pár éven belül úgyis, szakítanak, vagy együtt maradnak. Nem kell beleavatkozni. Az meg rossz ötlet, hogy fél éven belül elérni, hogy szakítsanak. Pont érettségi előtt kifejezetten rossz egy szakítás, az szinte biztos meglátszik majd a teljesítményen.

Nem a szülő dolga beleszólni ebbe, a lány szerintem nem hülye, hogy kockáztassa az érettségijét. Hacsak nem buta, jelentősen nem fog romlani teljesítménye. Jó idegzettel ennél cifrább helyzetekben se romlik a teljesítmény. Nekem pl. a főiskolai éveim felén meghalt az anyám, de nemhogy romlott volna, még javult is a teljesítményem. Mások is élnek párkapcsolatban érettségi körül, nem olyan nagy szám ez.

Sehol nem alhatna heti ötször a középiskolás gyerekem, mert nem fogja más eltartani meg kerülgetni a saját otthonában ennyiszer és ilyen mértékben én sem fogom másét. Heti ötször egy plusz fizikailag felnőtt ember igenis pénzbe kerül a családnak, mert bizonyára fürdik, eszik ott. De ha nem így lenne, akkor is nettó pofátlanság ennyire belerondítani mások privát szférájába.

És van beleszólása a kérdezőnek, amíg egy szaros 18 évesről van szó, aki még a középiskolát sem végezte el. Majd játszhat felnőttet, ha legalább részben megkeresi a rávalót, nem pedig az a legnagyobb gondja, hogy a hétfői matek tz sikerül-e. A felnőttség nem azt jelenti, hogy na már vehetek egy sört a boltban, akkor anyámnak kuss van, azt csinálok, amit akarok.

És igen, össze lehet költözni érettségi után. Addig meg otthon van a gyerek, nem másokon élősködik.