Lelkisérült lettél, mert neha kikaptál néha a szuleidtől?

Az lettem, de azért, mert az idősebb fiú testvéremet semmiért nem szólta meg anyám. Lopott tőle, a gyógyszereit elszedte, ivott, drogozott, kigúnyolta a haverjaival anyámat amikor az részeg volt, megettek mindent otthon a haverjaival, stb stb

Én mindenért szar voltam. Ha pl nem adtam oda a szülinapokra kapott ébzeimet akkor mindenféle rohadt g3ci voltam. Nem szolgáltam ki anyámat, aki lusta volt kimenni egy pohár vízért? Minek születtél meg! Kutya!

Megverni nem vert meg. Egyszer akart, amikor valami ribi barnőjének a kölykére nem akartam vigyázni. Tanultam. Mindig egész délutánokra rám hagyták a kis tetvet. Nekem akart jönni az anyám, de emeltem a lábamat hogy belerúgok. Na akkor meghátrált, csak átkozódott.

Nem hiszem, hogy rossz gyerek lettem volna, csak nem szeretett.

A veréstől nem. Az rosszabb volt, amikor napokig nem szólt hozzám, vagy bezárt a szobába a könyv mellé, mert ötös helyett négyest kaptam. Az, hogy csak akkor szeretett, ha kitűnő volt a bizi, a felnőttek előtt "viselkedtem"(értsd:kussban ültem, műmosollyal válaszolgattam a kérdésre, milyen az iskola és ha sütivel és édességgel kínáltak, nem vettem másodikat).

Az tett lelkisérültté, hogy 16 éves koromig nem engedett sehova, nem volt tv, számítógép, telefon, templomba és hittanra kényszerített, sport helyett hangszert erőltetett rám, bàrmit csináltam, semmi nem volt jó.

Inkább vert volna minden nap agyon, de szeretett volna legalább minimálisan...