Baromira elegem van. Van egy lelkisérült anyám és vagyok én lelkisérült?

Annyira összetett a problémám...

Először is apukám szétverte anyut mikor kicsi voltam, alkoholista volt ezért elszöktünk tőle. Élősködött anyun.

Anyu volt már elmegyógyintézetben is emiatt. Aztán felnőttem és rohadt szar lett a kapcsolatunk és nem is akarom hogy jobb legyen.

Anyagilag támogatott de lelkileg tönkretett.

Rám vetíti minden baját. Apum miatt én egy mocskos lány vagyok, olyan mint az apám,menjek vissza apámhoz, kérjek apámtól pénzt, menj lakjál apáddal, apád mocskos famíliája stb stb.

Mamám detto. Egymást hergelték ellenem állandóan. Kb 17 éves korom óta azt hallom hogy takarodjak dolgozni.

Volt egy időszak amikor nem igazán tanultam középsuliban, akkor az volt hogy miért vagyok ilyen mocskos gyerek hogy nem tanulok, semmi nem lesz belőlem. Aztán elkezdtem tanulni és tovább akartam tanulni, akkor pedig ment az üvöltözés minden hétvégén amikor hazajöttem az egyetemi koliból hogy takarodjak dolgozni, ő nem fog nekem segíteni. Kikészültem az itthoni hangulattól. Nem éreztem jól magam sem Győrben sem itthon. Sehova nem tartoztam. Mindenhol meg kellett felelnem ezért megkattantam szerintem. Aztán egyszer csak elkezdett tikkelni is a szemem ami gondolom a túlzott stressz miatt van.Nem tudok ismeretlen emberek előtt beszélni, ezért a szóbeli vizsgáimat sem mertem már bevállalni mert az egekbe szökik a pulzusom, úgy érzem elájulok, és elkezd remegni az arcom. Nem merek megszólalni, pedig soha az életben nem volt semmi ilyesmi problémám. Úgy érzem mintha átaludnám az életem. Vannak jobb napjaim, illetve voltak és rosszabbak. Nagyon ingadozik a hangulatom. Túlterhelt lettem mert minden reggel kondiztam, órára mentem, dolgoztam, kaját vásároltam, vacsit csináltam futottam fürödtem ettem, aludtam. Ez volt minden egyes nap.

Heti 3x dolgoztam, emellett tanultam. Mikor hazajöttem is kaptam a cseszegetést hogy hogy néz ki a szobám, semmibe nem segítek itthon.( örültem hogy végre pihenhetek..)

Így megelégeltem ezt az egészet ( ráadásul diákhitelt vettem fel és önköltségesen voltam és nem akarok milliós hitelt a végére ) ezért itthagytam a sulit. Most meg azért cseszegetett anyu hogy miért hagytam itt, semmi nem lesz belőlem.

Kb 2 napja megint váltott egyet..most már az van hogy miért nem takarodok el dolgozni, nem fogják sokáig eltűrni hogy itthon élősködjek, mert hogy a férje kifog rúgni itthonról engem.

Nincs 1 HETE hogy eldöntöttem hogy itt hagyom a sulit de már menjek dolgozni. Ez nem így működik. Nézegettem munkákat és találtam 3 db-ot amit szivesen csinálnék. Holnap akarok jelentkezni rájuk de ez nem így van hogy egyik napról a másikra van az embernek munkája.

Mi a francért kell tönkretenni a másikat lelkileg?

Nagyon ocsmányul beszélek már anyuval én is, de ő is velem mert totálisan elegem van az egész személyiségéből. Hogy bármit csinálok minden szar.

Most vannak terveim erre az egy évre amíg nem kezdek el levelezőn egy új szakot egyetemen ami jobban passzol hozzám (egészségügyi szak.)( jogsi, nyelvvizsga, fogászati asszisztens okj). Államilag támogatott képzésre mennék mindenképpen mert nem akarok hitelt magamnak.

Rendbe akarom szedni a lelki állapotomat is hogy tudjak egyáltalán szóban felelni, vagy ha arra kerül a sor államvizsgázni, szakdogát védeni, mert jelen állapotomban egy szóbeli vizsga is kifog rajtam...

Szerintetek hogy bírjam ki ezt az egy évet? Sajna elköltözni nem tudok mert félre kell tennem a tanfolyamra, a jogsira, és a nyelvvizsgára is..

21/L