Lelkisérült lettél, mert neha kikaptál néha a szuleidtől?

Előadod milyen jó és türelmes anya vagy, pedig ezt is te írtad

"pont most néztem erről egy videót és már úgy vagyok vele, hogy szarok rá a kötődő nevelésre, mert el fogom fenekelni a kisfiamat, hiszen nagyon rossz, szarik a fejemre, bántja a kisebbet."

Lényegtelen, a veréssel csak rontasz a dolgokon.

"Évekig jártam pszichoterápiára az anyám miatt, úgy hogy jó lenne, ha nem magyaráznál."

Ez mindent validál??? Érdekes, odáig nem jutottál el a sok éves terápiával, hogy eszedbe nem jut, hogy ne verd a gyereket. Ez nem beszéltétek át, hogy miért, mit ad, mit nem ad a gyereknek? Az parább szerintem a gyereknek, hogy évekig járt az anyja terápiára, de ezek után is azt gondolta, ja őt csak veréssel lehet nevelni, hát semmi nem hatott :D Eddig sikerült eljutnod, és most más a hibás, hogy téged véletlenül se lehessen megkérdőjelezni, mert te mindent jól csinálsz, hát eleged van már, hát kussoljon aki elkezdi feszegetni a verés mellett az egyéb bánásmódot a gyerekkel kapcsolatban. Szerintem azokkal kellene foglalkoznod, és nem verni a gyereket.

Ma mikor legkozelebb bantja a testveret, menj oda es jol rangasd meg. Verj a seggere. A kezere. Kerdezd meg tole hogy na milyen, milyen ha teged bantanak? Jol esik? Szeretned meg?

De nem anyai markolas es nem emelkedett hangnem. Kelj ki magadbol. Alaposan rancigald meg, ha latod az arcan a megszeppenest, akkor jo uton vagy. Ha kuzd ellened ne hagyd magad, tartsd erosen. Kiabalj hangosan, ahogy akkor kiabalnal ha auto ele akarna szaladni.

Par ilyen alkalom, plusz szoba fogsag, jatek elvetel, nincs edesseg nincs tablet stb es meg fog szunni a problema.

A kérdésre válaszolva, én nem lettem lelki sérült, de ettől függetlenül nem kellett volna annyiszor kezet emelni rám.

Valahogy úgy állok a testi fenyítéshez, hogy rossznak és kerülendőnek gondolom. Szerintem semmilyen pozitív hozadéka nincs, ugyanakkor az is nevetséges, hogy ma már egy odalegyintett taslit is valami hallatlan súlyos lelki traumának állítanak be.