Gyermeki sérülések! Ti milyen lelkisérüléseket szenvedtetek kiskorotokban? (Szavak szintjén)

"Miért nem tudsz olyan lenni, mint ... (Esztike)".Teljes ellentétem volt a lány, de én nem voltam megfelelő személyiség anyámnak.

"Nagyon csúnya füled van, nekem is ilyen van, tőlem örökölted és nagyon ronda."

"Állandóan panaszkodsz, pszichológusra lenne szükséged" (persze sosem vitt el, hogy elmondhassam, mi bajom).

"Ideje lenne már bizonyítanod, nem csak álmodozni" (csak 4.6-os átlagom volt, és ez kevés).

Sorolhatnám estig, ez csak a jéghegy csúcsa. Sosem káromkodott, ilyen finoman sértegetett 18 éves koromig, míg ott nem hagytam.

Ha rajzhoz gyűjtöd, akkor talán fizikai bántalmakra vagy inkább kíváncsi, mert nem lehet a lelki sérüléseket lerajzolni.

Egyébként, nekem az volt bántó, amikor kb. 13 éves korom körül elhangzott egy mondat anyukámtól. Apukámmal elég butának hittek, és kitárgyaltak engem, amit anyukám egyszer hozzám vágott: "tényleg igaza van apádnak, neked az lesz a sorsod, hogy jól felcsinálnak és ott hagynak."

Kb ennyi volt, mindezt azért hangoztatta el, mert a konyhaszekrénybe pakolgattam be a tiszta poharakat, és valami nem tetszett neki,a hogy raktam.

Nagyon bántott, mert tudtam, hogy nem vagyok buta, főleg nem annyira, hogy ilyen póruljárt sors jusson nekem.

Tessék, itt vagyok, 22 évesen, külön lakom, eltartom magam, a párommal évek óta együtt vagyunk, együtt is lakunk.

Nem csináltak fel 18 évesen iskolásan...

miért csak ennyi/ez/az?

miért vagy ilyen szerencsétlen/te olyan kis szerencsétlen vagy

bezzeg a...

nem vagy házias/rendetlen vagy/életképtelen vagy/stb

csináld meg magadnak/oldd meg

igazából ezek végtelen permutációi. Meg sokszor az volt, h nem is amit mondtak, hanem ahogy. Mindig azt éreztem, h nem vagyok jó, szorongtam, próbáltam jó lenni.

Foward írja le nagyon jól a Mérgező szülőkben: "Te mindig az én kis kudarcom leszel"

Szeretnek, de sose leszel elég jó nekik. Én ezt éreztem egész gyermekkoromban.

"Miért nem vagy olyan, mint xy?" családtagoktól

"Az én lányom sem valami szép." anyukám a barátnőinek

"Ne húzz szoknyát, túl sovány vagy." anyukám

"De nagy orrod van." apukám

"Te ne menj inkább gimnáziumba, nem vagy elég jó" általános iskolai osztályfőnök a 4,5-ös átlagomra

"Te miért nem öltözködsz olyan szépen, mint xy" általános iskolai tanárok (mindig tiszta, rendezett, normális ruháim voltak, csak nem a legújabbak és nem túl sok)

Mindeközben otthon alkoholista apa, agresszió, veszekedések, verekedések. Nulla pénz. Volt olyan, hogy azért nem tudtam iskolába menni, mert az egyetlenegy cipőm elszakadt.

Sokfélét

-kövér, hájas disznó, hova hízol már

-ha a szépségeddel nem tudsz kitűnni, legalább az eszeddel tűnnél ki (egy db hármas fizikadolgozat után)

-azért nincsenek barátaid, mert antiszociális vagy (véletlenül sem azért, mert nem engedtek sehova, mindenkit elmartak tőlem, meg tiltottak egy csomó embertől, hogy rossz hatással vannak rám, csak azért, mert nem azonnal suli után rohantak haza tanulni, és volt magánéletük, szabadidejük)

-nem fürödtél meg rendesen, biztos bűzlesz, ezért nem érdeklődnek irántad a srácok (mindezt azért, mert nem hallottak elég!!! vízcsobogást fürdés közben... büdös meg kb. csak akkor voltam, amikor csak a 100 Ft-os gagyi dezodort voltak hajlandók megvenni, mert túl sokba kerülök)

-hülye céda, cafka (csak úgy, ha nem értettem velük egyet)

-hazug hülye (ezt meg azért, mert öcsém volt a kedvencük, és mindig neki hittek, pedig hazudott, mint a vízfolyás)

"Hülye lusta disznó vagy"

"Semmire-való vagy"

"Hogy nézel ki?"

"Miért nem vagy olyan mint xy,vehetnél róla példát"

"Miattad veszekszünk mindig anyáddal" (igen,ugyanis anya mindig próbált megvédeni,ami apának nem tetszett)

Ezekre emlékszem,de a 20 évem alatt kaptam már mindent és sajnos a fizikai bántalmazásról sokkal de sokkal többet tudnék beszélni...