Gyermeki sérülések! Ti milyen lelkisérüléseket szenvedtetek kiskorotokban? (Szavak szintjén)

apának nevezett "ember" mondta és mondja is még,de már nem hat meg :D :

"nélkülem egy sz.r vagy,semmit se érsz" (anyagi támogatás)

"kis tápos g..i" (vékony voltam,vagyok)

"gyűlöllek, nekem te nem vagy a gyerekem"

és hasonló jellegű mondatok.

nincs magával kibékülve , és így vezeti le rajtam,és a család többi tagján.

annyira értéktelen maga az ember ,hogy már nem hatnak meg az ilyen mondatai. amit láttam benne pozitívat eddig ,azt mind kiölte folyamatosan.

Nem tudok példákat, csak az eredményét.

Főleg, hogy nem volt tudatos a szüleimnél, sőt imádjuk egymást, és kerssük mikor történt, ami.

Kőros önbizalomhiány, nem csak nekem, hanme tesőmnak is.

A szüleink mindketten magabiztosak.

Tesőmat tudom, hogy a hasonltgatás viselte meg..

Jobb képességekkel rendelkeztem már 2 évesen is, mint ő, nehezen tanult, esetlen volt, már 2 évesen szemüveges.. Egyébkent nem volt vele gond, csak én magasra tettem a lécet, ijesztően gyorsan tanultam,és a mai napig ijesztően jő az emlekezetem....

Nekem ez volt a gond egyrészt.. Hatalmas felelősseget tettek rám

Te vagy a nagyobb, te legy okos, mutasd meg.. Példalőztak velem,

Ez hatalmas nyomás volt, hiszen én is gyerek voltam, és a tökéletesség látszatát keltettem.. Tehat folyamatosan jő akartam lenni..

Ma nem vágok bele semmibe, amiről nem tudom, hogy sikerül, és ugye a tessék-lassék sikerül nálam nem játszik. Ha valamit elkezdek, és eldöntöm, akkor a legjobbak közt leszek.m ha nem, akkor nem csinálom..

Kudarctűrő képessség 0

A külsőm: az agyammal tudom, hogy csinos, és szép vagyok, nem klasszikusan, de soka visszajelzés.. De mégis vannak olyan napok, amikor az utcara nem tennem ki legszívesebben a lábam...

Alegnagyobb gondolatom az volt gyerekként, hogy nem szertnek... És tényleg úgy gondoltam,més nem tudom miért...

Pl hoztam egy 4 est akkor nem számított kinek hányas lett.. Csak nekem. Miért 4 es.. Ha 5-öst hoztam, akkor" milyen lett a többieknek?" Tehát ha jőt hoztam, akkor felmerték,mhogy az jobb-e mint a többieké,mnem csak könnyű volt, ha rosszabbat, akkor senkit nem érdekelt, hogy egyebként mindenkinek 3 as lett és 5ös nem is....

Ez nagyon fájt...

Emiatt van gondolom, hogy gyűlölök versenezni, egy morzsányi versenyszellem sincs bennem, csak magammal szemben..

Nemtudom segített-e...

Ez csak az én veleményem..így 28 év távlatából A pszicholőgust egyelőre kudarcnak élem meg.. De már évek őta győzködöm magam, hogy kellene

Jah nekem a kukás, vagy utcaseprővel példálóztak minden 4-es vagy ne adja 3-as miatt ( összesen 8általánosban volt vagy 2-3 3-as érdemjegyem.. Mindvégig 4,6 felett teljesítettem, de inkább színjelessen dicséettel..

Én meg basszus elhittem,mhogy 1-2 4-es érdemjegy miatt utcaseprő leszek..

Jézusom

Előző

-dagadt disznó vagy

-hogy születhettél ilyen csúnyának

-olyan vagy mint apád (és ez nagyon nem dicséret volt)

de kaptam olyat is, hogy kár volt megszületnem, jobb lett volna ha meg sem foganok... stb

18/L

"semmire sem vagy jó, semmi hasznod nincs" (anyám)

"később utcaseprő vagy elárusítónő lesz belőled ilyen hozzáállással" (apám a 4,5-ös átlagomra)

"hülye vagy" (szüleim)

"te vagy életem legnagyobb problémája" (anyám)

"kiverem a fogaidat, kitépem a hajadat" (anyám nekem, mikor kb 7 éves lehettem)

Én a legnagyobb lelki sérüléseimet testi bántalmazásnál szereztem meg, de a fenti mondatok is azért megmaradtak bennem.

Sziasztok!

Tudom, hogy nem sokat ér, amit most mondok, de nagyon sajnálom, hogy ilyen szülők mellett nőttetek fel.

Én egyedülálló anyuka vagyok, nagyon jó szülőkkel, de a gyerekem apja egy nagy szar, és ilyenkor gondolom azt, hogy lehet nagyon szerencsés is, hogy nem él velünk egy rossz ember.

Egyre kérnélek titeket, ne legyetek olyanok, mint azok, akik ilyen méltatlanul bántak veletek.