3O-4O év körüliek, veletek kiskorotokban mennyit játszottak, foglalkoztak a szüleitek?

30,nő.2,5 éves lányom van.Örökmozgó gyerek,mindig le kell foglalni valamivel.Egyedül nagyon ritka,hogy eljátszik(persze10 percig elvan,de utána foglalkozni kell vele).Szerencse,hogy főzőcskézni,takarítani ő is szeret,így a mindennapi teendőket "együtt" végezzük.Nagyon sokat beszél,igényli,hogy mindig mondókázzunk,énekeljünk.Ja,és szinte lehetetlenség lefárasztani.Ált.10 körül alszik el!!!Pedig egész délután kint vagyunk a levegőn!

Anyukám elmondása szerint én nem ilyen voltam!Sokat játszottam egyedül is,már ekkora koromban,aludtam hamar este,nem voltam dacos.

Már egy ideje vásárolni sem viszem magammal,hiszen mindenhol tele a polc mikulásokkal,karácsonyfákkal....Elveszi a gyerekkorát,ha már most megtudja,hogy nem a Télapó hozza a csokit,és nem a Jézuska a karácsonyfát.Jövőre úgyis oviba megy,fel kell készülnöm a sok kérdésre!!!:-((

A nagymamám játszott velem, nyugodjon békében a drága...:) Kártyáztunk, társasoztunk, ilyesmiket. Még tollaslabdázott is, pedig nagyon beteg volt.

40/nő

39/N vagyok.Óvodás korban Anyu minden este mesét olvasott. Lakótelepi lakásban nőttem fel, viszont később vettünk egy nagy kertet ahová nekem is és az öcsémnek is ki kellett menni a szüleinkkel és ott gazoltunk,kapáltunk, szüreteltünk. Amikor nem a kertben voltunk, társasjátékoztunk, kirándultunk, nyaranta sátoroztunk és minden héten hétvégén a nagyszüleim házában össze gyűlt a nagycsalád: beszélgetések, kártya partik, dió-mandula törés és puculás, évente 1-2 disznóvágás. Emlékszem unokatestvéreimmel kvíz műsorokat csináltunk és addig nem hagytuk békén a szüleinket, nagyszülőket amíg ő is be nem kapcsolódtak a játékba.

Én nem emlékszem, hogy egyszeri is unatkoztam volna. Még nyári szünetben sem amikor szüleim dolgoztak, mi meg öcsémmel egyedül voltunk otthon. Ki volt osztva a feladat, hogy ki mit csináljon amíg ők dolgoznak. Lépcsőház takarítás, ebéd elhozása a menzáról, mosogatás.Én emellett szalvétát, bélyeget, szappant gyűjtöttem. Öcsém pedig sörös dobozokat. Cserebere folyt ezerrel.

Azóta én is Anya vagyok. Van két kamaszkorú gyermekem.

Amikor kicsik voltak én is sok mesét olvastam nekik. Sőt volt úgy, hogy legóztam velük. Akkor még lehetett velük l társasozni. Régebben és most is sokat kirándulunk velük. Mi nem sátorozunk, hanem szállodába megyünk nyaranta, étterembe is el visszük őket. Sőt rendszeresen megyünk hangversenyre és színházba , múzeumokba is. Úgy érzem férjemmel közösen mindent megteszünk annak érdekében, hogy a gyerekeknek olyat is megadjunk ami nekünk nem adatott meg. Ennek ellenére sokszor úgy érzem /főleg a kisebbik fiamnál/ hogy ezek a törekvéseink őket egyáltalán nem hatják meg,szó szerint kényszernek érzi,ezeket a közös programokat. Mert az a kifogása, hogy ezek miatt a családi programok miatt nem tud elegendő időt számítógépezni. Mindig előre bejelentjük hová készülünk. Mégis nincs olyan program amit ne sértésnek venne. Ilyenkor duzzog, csapkod. A program közepén általában már lehiggad. Sőt! Látszólag élvezi is, bár ezt soha nem vallaná be. Ennek ellenére minden egyes családi programon részt kell vennie, olyan nincs hogy otthon marad számítógépezni.

Öcsém szerint a kamaszkora miatt ilyen. Majd kinövi a gyerek. Mi is ebben bízunk. Sajnos a nagyszülők, szülők, és a szüleim testvérei már meghaltak vagy messze élnek így csak ritkán járunk össze mi a család megmaradt tagjai.

Szerintem ebben a virtuális világban amiben felnő a jelen és a jövő generációja, még kevesebb esélyük lesz arra, hogy a gyermekink gyermeke illetve az ő gyermekük megismerhessék , megtapasztalhassák , hogy miért is jó ha van családunk, és ebben a családban kinek mi a szerepe.

31/N vagyok. Egy 13 hónapos kislányom van.

Egy 3 évvel kisebb öcsém van. Mi játszottunk együtt is, bár nagyon sokszor hajtépés volt a vége :) és játszottunk egyedül is. Szerencsére családi házban laktunk, így több volt a lehetőség.

De mi sokat kirándultunk, bicikliztünk, szánkóztunk a szüleinkkel, főleg apával, mert anya inkább főzte nekünk az ebédet, hogy mire hazaérünk, legyen mit ennünk. Rossz időben társasoztak, kártyáztak velünk. Én már általános iskolában is sokat segítettem a háztartásban (takarítás, főzés, vasalás). Nálunk is volt dió- és mandulatörés is. :)

Én is igyekszem majd így tenni a gyermekeimmel. Kell, hogy tudjanak egyedül is játszani, de mindenképpen kell a szülővel is a közös időtöltés, mert így alakulnak ki a szép emlékek és a jó kapcsolat. Meg különben is, nem azért szülöm meg őket, hogy egyedül "lézengjenek" a világban. :)

Szerintem a mostani tinikkel az a probléma, hogy a szülők nem foglalkoznak/tak eleget velük, vagy idő-, vagy akarat hiánya miatt. :( És ezen oknál fogva már kialakult egy akkor kezelhetetlen "kamaszköteg", hogy aki sokat foglalkozik a gyermekével, annak is nehéz dolga van. :(

Én csak 25 vagyok, de a férjem 35, így gondoltam írok azért. :)

Velem sokat foglalkoztak, nagyon sokat olvastak nekem, rengeteget diavetítőztünk apukámmal. És én is igyekszem sokat foglalkozni a lányommal, persze csak ha igényli. Mert sokszor elvan ő egymagában.

A férjemmel viszont nagyon keveset foglalkoztak, nem olvastak neki, nem ültek mellé sosem játszani.

Sokszor látom rajta, hogy nem érti, mit is kellene kezdeni a gyerekkel, nem tud vele játszani. De szerencsére próbálkozik, egyre többször látom, hogy leül mellé a szőnyegre, és mutogatja neki a dolgokat, olvasgat a könyvből. Szóval nagyon igyekszik. :)

17honapos ikreim vannak es egy 9 eves lanyom.36 eves vagyok.Gyermekkoromban többször jatszottam utcabeli gyerekekkel unokatesokkal,tesom 8evvel idösebb nalam.Vigyazott ram sokat jatszottunk is es veszekedtünk is eleget..:-)Mara mar jol megertjük egymast.Anyukam sokszor rajzolt velem es en a mai napig imadok rajzolni.Apukam sajnos mindig kesön ert haza a munkabol...keves kapcsolatunk volt amit nagyon hianyoltam mindig.A nagylanyom a rajztehetseget örökölte es rengeteget rajzol,fest ,szinez,kreativoskodik..probalom ugy iranyitani hogy a tv hatterbe szoruljon.Amikor az idö engedi mindig kint vagyunk.Nagyon szereti az ikreket es sokat segit.Nem szeretnem ha tulterhelne magat ezert csak annyit segithet ami jol erzi magat benne es termeszetesen megmaradjon a szabadideje is jatszani..sokat szoktunk tarsasozni vagy kreativ dolgot kesziteni.Most hogy itt van lassan a Karacsony megy gözerövel a sütes mezeskalacshaz keszites...Szol a karacsonyi zene es gyurjuk a kekszet eneklünk..ezek a napok mindig fantasztikus hangulatban telnek el es boldog meleg karacsonyi hangulatunk van,most mar majd a picik is odaülhetnek..:-)A parom sokat dolgozik sajnos de beszelgettünk hogy en gyermekkoromban mennyire hianyoltam apukamat ezert probaljunk meg minnel több idöt együtt lenni..a csaladi bevasarlasok is elvezetessek :-)Jo idöben hetvegente kirandulunk,ma pedig kimegyünk a karacsonyi vasarra :-)

a 07:17-es anyukanak szeretnem mondani hogy en is feltem hogy nehogy megtudja a lanyom hogy nincs Jezuska,Mikulas..ezert ha boltba mentünk mindig mondtam neki hogy nahat mar itt vannak a csokitelapok es mikor mar alszanak a gyerekek akkor jar bevasarolni a telapo..es hogy azert van annyi telapo mert az igazi nem birja egyedül szethordani a csomagokat ezert kellenek a segitök..meg most 9evesen is hisz bennük amit nem is banok..addig maradjon meg gyerek ameddig csak tud..:-)

Hát ugyan én 22 vagyok, de válaszolok, mert édesanyám példaértékűen nevelt.

Amikor csak tehette játszott velünk, könyvből olvasott minden este, diavetítőnk volt, azzal vetített, sátrat épített nekünk kint, hogy amikor dolgozott, akkor is szem előtt legyünk :D

Saját maga varrta a ruháinkat,mert azt mondta ezek szebbek, mint a bolti :)

Mindezt munka és háztartás mellett.

Most láttam a TV-ben a reklámot, ami arra buzdít, hogy meséljünk a gyereknek. Iszonyúan felháborít,hogy valakinél ez nem alap, holott egyéb dolga sincs. Régen nem voltak ilyen háztartási gépek és nem panelban lakott mindenki, mégis meséltek a gyerekeknek, most meg alig ismerik meg az anyjuk hangját.

Ha beszélgetek a gyerekekkel a mesékről egyiket sem ismerik. Elképesztő :(