Miért van az a lelkisérült nöknél hogy úgy érzik senki nem szereti őket mindenki bántja őket?

Valszeg mert igy is van.kulonben nem lenne semmi bajuk.

Azok akikkel hímestojásként meg nyalizva bánik a társadalom azok meg az ellenkezőjét veszik eszre.

Két lehetőség van:

1. A bántás igazságtalan volt.

2. A bántásra okot adtunk.

E két opció közül az 1. a rosszabb, mert akkor a világ potenciálisan igazságtalan, ergo megbízhatatlan, ergo folyamatos veszélyben vagyunk.

Ez a minket ért trauma hatására olyan szörnyű lehetőség, hogy szükségszerűen csak a 2. opció lehet igaz: tehát "megérdemeltem", és már sérülök is; a sérülés lényege és alapja, hogy a bántás megérdemelten történt.

Ha tehát az illető megérdemelte, akkor viszont minden további bántást is megérdemel, ergo bántani fogják – mondja a tudatalatti.

A megérdemeltség egyben néma (és teljesen eredménytelen) bosszú is: "lásd, mit tettél velem", tehát egy kitekert energiaforrás. Ugyanakkor egy sikoly is, egy segítségkérés mások felé; "cáfold meg, ments meg", ami viszont sosem éri el a célját, mert senki sem hallja és senki sem érti, ráadásul rossz esetben (ha egy alacsony empátiájú egyénnel találkozunk) még pont hogy ki is váltja a további bántást, amivel pedig visszaigazoljuk, hogy megérdemeltük, és azt is visszaigazoljuk, hogy mindenki bánt.

A pszichológus, a pszichoterápia annak az egyszerű igazságnak a felismerésében segít, hogy:

1. A világban történnek rossz dolgok.

2. Vannak jó emberek és rossz emberek.

3. Teljesen véletlenül megtörténik, hogy egyikkel vagy másikkal kerülünk kapcsolatba. Történnek balesetek, ilyenen is.

4. Emberismerettel hatalmunkban áll elhajlítani ezt a véletlenszerűséget, és lehetőleg a jó irányba hajlítsuk el. (Lásd egy nő, aki csak az agresszív alkoholistákhoz képest vonzódni, ő mindent megtesz azért, hogy igaza lehessen.)

Ezt kissé költőien és nagyon drámaian a Good Will Hunting című filmben láthatjuk illusztrálni, amikor a pszichológus háromszor mondja Will Huntingnak, hogy nem ő tehet róla, és Will Hunting minden alkalommal egyre jobban kiborul és egyre agresszívabb, ugyanis a sérült ember bár vágyik a cáfolatra és a megmentésre, lázad is ellene, ugyanis ha valaki egyszer megmenti, akkor a fenti 2. opció kiesik, és nem marad más, minthogy a világ igazságtalan (az egyszerű, tudattalan elme egyszerű szemében), ráadásul még tévedtünk is, és ezzel még magunkat ostoroztuk is akár éveken át. Ezt megélni közel akkora trauma, mint amekkora az eredeti trauma volt, mivel az abúzus helyébe egy önabúzus lép.

Tömegek léteznek ebben az önpokolban. Ezért fontos, hogy a gyermek mellett ott álljon a szülő vagy később egy barát, aki még frissen eligazít ítéletalkotás nélkül, akár az 1. pont valósult meg, akár a 2. pont valósult meg, az adott konkrét esetben.