Mit gondoltok az olyan szülőkről, akik a gyerekükkel kapcsolatosan mindent szeretnének a lehető legolcsóbban megúszni, míg saját maguknak a legdrágább dolgokat veszik meg?

41

Oké, de feltételezem, te eleve nem az a szülő vagy (lennél?), aki a legótvarabb minőséget veszed meg a gyerekeidnek.

Amikor a gyerekem az első telefonját kérte én is elsőnek egy CAT ot vettem, ütés,por, víz álló volt, hogy tud e vigyázni rá... két hét alatt sikerült betörni a kijelzőt. Mondtam neki addig nem lépünk szintet míg meg nem tanul vigyázni az értékeire.

A gyümölcsléig olvastam bevallom.

Szerintem a s bugets 100%os alma, narancs azért kenterbe veri a max 8%-os Siót.

Nem mindegy a kor, s vele járó igények. Van amit úgy érez az ember, hogy "megjár neki" s van ami tényleg a szükségleteihez igazodik.

Egyrészről egyetértek, hogy egy tininek már legyen okostelefonja. Saját időmben még csak sima telefonok voltak és szintén csak tiniként kaptam. Engem az sem érdekelt, hogy mindenki másnak már volt. Nem mindenki máshoz tartoztunk és én ezt gyerekként felfogtam. (Sokkal komolyabb voltam.)

Másrészről egyetértek azzal is, hogy rettentően bunkóság italok között különbséget tenni és így együtt létezni a konyhában vagy evésnél. Biztosan belefojtanám a saját italába.

Semmit!

Nyilván a szülő ismeri a legjobban a saját gyerekét és annak igényeit!

Ha úgyis mindegy neki meg semmire sem vigyáz, de még a különbséget sem fogja fel a drága meg az olcsó között akkor tökmindegy mit kap!

Mindenki úgy gazdálkodik a jövedelmével ahogyan akar!

“ Nem is tudom, hogyan navigáltuk haza magunkat az okostelefon (sőt a mobiltelefon!) előtti időkben.”

Sz@rul. Még élénken él bennem az alábbi eset. Tél kellős közepén akkora hóvihar volt, hogy a busz nem tudott felmenni a dombon, ezért Budapest közigazgatási határánál kiszórta az utasokat, és onnantól gyalogolni kellett. Ha jól rémlik, 3,5 órával később értem haza, mint kellett volna, sz.rrá ázva és fagyva. Ha lett volna mobil, haza lehetett volna telefonálni, fel tudtak volna szedni kocsival, én nem leszek hetekig beteg, anyám meg nem aggódik, hogy mégis hol a pics@ban vagyok. Még mielőtt jössz a telefonfülkével, egyetlen egy dem volt útközben, ami működött.

De emlékszem más esetekre is, eltévedésre idegen országban, és még a diákszálló neve sem jutott eszembe, ott végképp jól jött volna a mobilnet, hogy kikeressem a szóbajövő szállókat és ráismerve elnavigáljam magam.

De szálltam fel rossz buszra is, és értem emiatt haza 2-3 órával később. Ez is elkerülhető lett volna mobilnettel, de minimum hazaszólhattam volna, hogy ne aggódjanak.

Most ezek jutottak eszembe, de millió ilyen eset volt, amikor bizony sok kellemetlenséget lehetett volna elkerülni.

Kifejtenéd bővebben?

Én nem feltétlenül látok ebben problémát.

Egy csomó babacuccot használtan vettem, mert nem teszi tönkre egy baba a kiságyat, babakocsit…

Egy bölcsis/ovis/kisiskolás gyereknek jó a pepcos, sinsayes, vagy használt (de nem elhasznált) ruha is, amíg nem tud rá vigyázni.

Nem veszek neki iphonet, bőven elég egy olcsóbb telefon, hisz nem munkaeszközként használja.

Veszek neki használt cuccokat, de nem elhasználtat. Ruhát, könyvet, játékot.

Cipőt mindig minőségit, és újat kap, ezen nem spórolok, mert a lábát élete végéig használja, de amíg 3 havonta lecserélem a teljes ruhatárát, évente a játékait, nem gondolom, hogy mindenből drágát és újat kell venni.