Milyen a kapcsolatod saját és házastársad szüleivel?

Amíg éltek szerették a menyüket (vejüket) és mi is viszonoztuk ezt a szeretetet feléjük. Volt, amikor az unokák ügyében nem volt teljes az összhang, de a tapintatos figyelmeztetést mindig megértették. Az anyóséknál laktunk szűk 5 évet. Közben önálló lakásunk lett és amikor az anyósék házát lebontották egy lakótelepépítés miatt, a szomszéd épületben szereztem nekik lakást. Jó volt, hogy a közelben sikerült.

Nem tartom velük a kapcsolatot, szóval semilyen.

Apámat tavaly állítólag már elkapálták , a temetésén sem voltam ott. Anyámmal nem beszélek. Házastársam nincs, 99,9 százalék hogy nem is lesz.

4: megírhattad volna az elhidegülés okát. Ne csodálkozz, ha ennek hiányában csak azt értékeljük, amit leírtál, azaz fütyültél a szüleidre. Na de - miért?

Szerencsére jo mindkét oldalon a akpcsoalt.

Szerencsére édesapám normális segít bármiben, érdeklődik, elvan a párommal, sőt párom szüleivel is gyakran összejárnak. Párom szülei szintén ugyanez.

Súrlódások mindkét oldali szülőkkel vannak, de összességében jónak (de nem tökéletesnek) mondanám a viszonyt velük.

Anyukámmal nekem is nagyon jó a viszonyom és a férjemnek is. Apámmal már inkább semleges. Heti 1x beszélünk telefonon és kb évente 2x találkozunk. A férjem tizenéve nem tartja a kapcsolatot a szüleivel, az anyja sosem volt normális (bár 3 hónapja meghalt), az apja meg világ életében alkoholista volt.

Anyósom egy pszichiátriai eset (szószerint, kezelt beteg). Ezért őt max tisztelni lehet mint beteg embert, de szeretni nem, mert egy manipulatív seggfej. Apósom meg amitt iszik és bunkó, agresszív és már elitta az agyát, mostanra tök buta is.