Van itt olyan aki miután saját lábra állt elköltözött és megszakított minden kapcsolatot a "családjával"? Ha igen, megbántad?

köszönöm a válaszokat, #1-es válaszoló : Nem arra voltam kiváncsi milyen lehetősègeim vannak, 21 vagyok, hanem azok emberek véleményére akik ezt megtették. Nyáron dolgoztam kint külföldön, most is ki tudnék menni, amin erősen gondolkodom. Nem lenne egyszerű, valamit valamièrt. Szóval azon gondolkodom, hogy ha megtenném, akkor nem nèznék vissza, nem tudnának elérni sehol sem, teljesen új èletet kezdenék.

Ez hosszú sztori, nem lehet egyszerűen beazonosítani, hogy kinek van igaza. De Anyukám, apám halála elött nem volt egy kedves szava se hozzám, pedig nem lehetett rólam azt mondani, hogy lusta semmirekellő vagyok. Sokkal kevesebbet tesz-vesz a ház körül, mint én.Mindig èn voltam a rossz, csakhogy pèldát mondjak: Amikor középiskolába mentem nem álltunk valami jól anyagilag, de fizetős iskolába mentem, ami havi 8 ezer forint volt.Azèrt mentem oda, mert az volt az egyetlen iskola ami mèg elviselhető távolságba volt, mert koliba nem akartak engedni, azzal èrvelve, hogy az sokkal drágább, pedig kapták utánam a családi pótlékot stb. Papáék mivel tudták hogy rosszul állunk anyagilag, ezért minden hónapba elküldték a tandíj árát, (amit csak azèrt küldtek) amit aztán kiderült, hogy sosem fizettek be, ès ki akartak rugni a suliból miatta. Utána meg èn lettem a rossz, hogy minek kellett ilyen iskolába mennem, ami fizetős, ès hogy menjek máshová.. persze ők minden hónapba el tudtak költeni cigire egy 30-ast... Pedig elég jól csinálom a szakmámat, kitünőre vizsgáztam belőle egyedüliként, szóval.. Ès ez csak egy a sok közül. Nekem sose jutott jó ruhákra, de a fogszabályzót is 10 èves korom óta igérgették, nem lett belőle semmi. Most itt vagyok felnőtt fejjel ès próbálom összespórolni azt, amit akkor a töredèkèèrt meglehetett volna csináltatni. Valamint nem egyszer fordult elő, hogy a spórolt pénzemet, amit gyerekként összegyűjtöttem, elvettèk tőlem, aztán soha többè nem láttam.