16 éves lány vagyok. El szeretnék költözni itthonról mert idegileg tönkretesz a saját családom. Mit kellene tennem?
Tudom,hogy ez úgy hangzik mint egy kamasz hiszti,de szerintem nem az.
Kezdem az elején (hosszú lesz )
Van egy barátnőm és szeretnék vele találkozgatni, néha ott aludni nála. Szerintem ez nem nagy kérés.
De amikor rákérdezek náluk, hogy ottaludhatok akkor jön a szokásos hiszti:
,,Már megint miért kell idegesíteni engem? Nem most voltál? Folyton nála vagy. Nem segítesz semmit.Les.zarod hogy mi van velünk."
És bárhogy próbálkozok értelmes ember módjára beszélni velük nem jön össze. Folyton felemelik a hangjukat ,kiabálnak, néha rosszabbak egy kisgyereknél.
Félre ne értsétek én szeretem őket,de amikor a személyes szabadságomról és korlátaimról van szó akkor nagyon lekezelőek.
Itthon amit tudok megcsinálok , persze,ha hétköznap délutánonként 5-kor esek haza, akkor lehet hogy nem fog minden menni.És ilyenkor is előjön, hogy miért nem segítek.
A másik dolog , hogy hétvégente néha tovább alszok a kelleténél mondjuk 10-ig. De elfáradok a héten, még ha nem is dolgozok úgy mint ők.
Ilyenkor feljön a nevelőapám bekopog hogy kelljek fel és addig dörömböl az ajtón amíg ki nem esek az ágyból.
Vagy ha nem megyek ki a szobámból délig mert mondjuk tanulok, akkor azt hallgatom az ebédnél, hogy milyen lusta vagyok, meg hogy miért nem mentem le segíteni.
Múltkor amikor éppen arról volt szó hogy szombat este nem mehetnék át,akkor anyám kinyögte,hogy mindig miattam megy a veszekedés. Pedig rajtam kívül még 3 gyereke van. És igen tudom hogy nem tud mindegyikünkre odafigyelni egyszerre. De a bátyám már nem itthon lakik a húgom 11 éves. Az öcsém pedig 2.
Értem hogy ők nagy figyelmet igényelnek, de én is szoktam vigyázni az öcsémre, de a húgom úgy érzem már elég nagy ahhoz hogy elmosogasson vagy felsöpörjön. És nem rá akarok kenni mindent , mert szeretném ha neki más kamaszkora lenne mint nekem, csak rosszul esik hogy mindenért én vagyok a felelős és a hibás..
Már beszélgeti se tudok velük. És azóta mióta anya és apa elváltak -elég csúnya,veszekedős módon-azóta apával se tartom a kapcsolatot. Új nője lett. Közös gyerekükön kívül pedig a nő hozott az előző házasságából egy kislányt.
Azóta apa le se s-zar minket. Azt se tudja mikor van a szülinapom. (A húgom jár néha (évente 3 szor) hozzájuk,de ő még nagyon gyerekfejjel látja az egészet és egy apró csecsebecsével is le lehet venni a lábáról.)((el kalandoztam, bocsánat))
Szóval azóta meg se kérdezte egyszer sem hogy hogy érzem magam(mármint anya) Mert tudom hogy sok mindent nem tudtam volna tenni az ellen hogy elváljanak,de még is fájt és ez mai napig bennem van-pedig azóta 6 év telt el.
Amikor elmondtam anyának, bizalommal, hogy a lányokat szeretem akkor azt mondta hogy erről nem kell beszélnem senkinek mert diliházba zárnak,hogy nekem valami bajom van. Persze elfogadta az egészed de mindig előhozza hogy majd hogyha végre fiúm lesz, pedig van egy fent említett barátnőm.
A legfurcsább az egészben hogy a b.nőm feljöhet hozzám,de én nem mehetek le.
Már nagyon elegem van hogy hiába beszélek velük normálisan semmit nem érek el.
Erre rátett egy lapáttal hogy idén nyár óta észrevettem magamon a depresszió jeleit. Próbálok tenni ellene,de van hogy egyik percben mosoly a másikban meg már sírni tudnék.
Ezen a héten minden este sírva aludtam el, mert úgy éreztem hogy nincs miért élnem.
Egyszer felvágtam a csuklóm, persze szégyelltem magam,de úgy éreztem kiengedtem azt a sok dühöt magamból.
A barátnőm miatt hagytam abba. Úgy érzem hogy a kapcsolatunk nem egy felszínes valami. Sok éve ismerjük egymást , és egymás hibáit is elfogadjuk. Ez az utolsó éve, idén érettségizik és jövőre egyetemre megy.Nem tudom mi lesz velem, ha ő már nem lesz itt a közelben.
Persze utána is találkozunk .De nekem még 2 év van hátra az iskolából.
Pénzem nincs, rokonom sincs ahova mehetnék.
Diákmunkára gondoltam, akkor talán el tudnék húzni egy olcsóbb albérletbe. Én csak szobát szeretnék bérelni,de az élethez nincs tehetségem. Nem tudom mit tegyek..
Ti mit tennétek? Bántó komikkal inkább mellőzzük egymást.
válasza:Lehet, de én csak egy kis teret szeretnék kapni.
És az szerintem nem nagy dolog hogy szombaton átmegyek egy ismerősömhöz, aki majdnem hogy 3 utcányira lakik tőlem és a szüleim is jól ismerik.
Reggel ,ha elengedtek mindig 11 -re otthon voltam. Szombaton meg este hatkor mentem át.
Szerintem itt nem túlzok.
válasza:Kamaszhiszti... nem kapsz teret? Szerintem meg de... felmehet hozzátok a barátnőd, te is alhatsz nála... otthon mennyit segítesz? El szeretnél költözni? Tudod te mennyibe kerül az élet? Nos, sorolom: albérlet(amit ugye nem vehetsz ki kiskorúként):még ha csak szobát is bérelsz 40-50 ezer
rezsi: legalább 30 ezer
bérlet, gyógyszerek, tisztítószerek, tisztálkodási szerek: alsóhangon havi 10 ezer
étel: ha kisétkű vagy, otthon főznél, több napra, és olcsó kajákat: 30 ezer minimum, ez alá nem nagyon tudsz menni
internet, mert gondolom az kell: még ha ketten is fizetitek lakótárssal, akkor is 3 ezer minimum
nos, ez a legjóhiszeműbb számítással is veri a 100 ezret. Milyen diákmunkát tudsz te, ahol középsuli mellett, rendszeres iskolába járás és tanulás mellett megkeresel legalább havi 110-120 ezret? Merthogy abban, amit leírtam még nincs benne osztálypénz, szórakozás, ruházkodás, ha elromlik valami az albérletben(márpedig gyakran előfordul) a javítási költségek ugye...
Tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz neked, őszíntén remélem, hogy segítséget kapsz a lehető leghamarabb.
Diákmelóból telne bentlakásra, és kitudod még húzni két évet. Aztán meg egyetem mellett tudsz rendes munkát végezni. Talán még szóbajöhet a Gyámügy, de elég necces lenne.
válasza: válasza:tipikus kamaszhiszti igen .
Es miert is nem segitesz eleget?
azt hiszed hotalben laksz al inclusiev holyday resort?
Tessek effektiven tanulni es segiteni minden nap.
Irj edesanyadal kozossen egy listat ,ilyen hazimunka van es mit var el toled.
Ezt minden nap csinald meg szo nelkul keres nelkul.
Es heti 1-2x nyugodtan fozhetsz a csaladnak vacsorat ebedet itt az ideje beletanulni.
Ha most ilyen sok ido megy el a tanuasra akkor jobb ha tovabbtanulasrol lemondasz mert nem fogod birni inakbb mar most tanulj szakmat a te ertelmi szintedhez megfelelot.
Amig a gep elott logsz un tanulas mottoja alatt GYIK ozol mar reg kiteregheted volna a tisztaruhat
válasza:Szia! :)
Először is azt mondom, egyáltalán nem fogsz tudni elköltözni otthonról. Még fiatal vagy hozzá, úgymond "Azzal dolgozz amid van" de mondhatnám azt is, "Segíts magadon és Isten is megsegít". ( ne érts félre, nem vallási maszlaggal jövök :D )
Szóval, lényeg a lényeg.
Mikor én ennyi idős voltam, totálisan ugyan ezt éreztem és egy idő után azt vettem észre, teljesen magamba fordultam és elzárkóztam mindenkitől. Magamat nyomtam a föld alá, mert voltak emberek, akik elhitették velem, hogy semmit sem érek és nekem igen ott kell ülni egy helyben és ha azt mondják pl.: egy almára hogy kék, akkor nekem bólogatnom kell és azt kell mondanom: igen, az kék.
Úgy érzed, képes lennél ellátni magad egyes egyedül, de higgadj le egy picit, ez nincs így! Ülj le, és gondold át a lehetőségeidet. Foglald el magad valamivel. Találj egy hobbit. Olvass, sportolj, rajzolj, zenélj, filmezz, amit csak szeretnél csinálni.
A legfontosabb dolog, hogy próbáld pozitívan értelmezni a dolgokat, és elfogadni valamint megbecsülni azt, amid van! Persze, néha nehéz és megmakacsolja magát az ember és hiszti módjára minden dolgot ellök magától és az akkor is olyan sz-r ahogy van, de ha leülsz, veszel egy mély levegőt és átgondolod az egészet, teljesen mást fog kidobni az agyad és csak nevetni fogsz azon, hogy miket mondtál.
"A rossz a befejezetlen jó!"
Szíved joga megválasztani azt, hogy mit/kit szeretsz és mit nem.
Azt írod, még 2 éved van a suliból én inkább azt mondanám MÁR CSAK 2 éved van a suliból.
Mikor én kikerültem középiskolából, nem volt lehetőségem egyetemre/főiskolára menni. Durr egy pofon az élettől.
Elköltöztem a szüleimtől. Teljesen egyedül, egy nagyvárosba, munka nélkül, egy érettségivel. 1-2 barátommal összefogtunk és kivettünk egy közös lakást és építettem a saját életem, a saját karrierem.
Kirúgtak, még egy pofon.
Kaptam hideget-meleget. Korán kerültem ki a nagyvilágba, aminek meg is lett az ára. Pánikbeteg lettem, egyetlen egy kolleginám miatt. Még egy pofon az élettől.
Nem azon van a szó, hányszor küld az élet padlóra, hanem hányszor kelsz fel.
Még szerencsés vagy, hiszen a szüleid ellátnak. Ezt élvezd ki ameddig csak tudod, hiszen ha egyszer kikerülsz a fészekből, már nincs aki visszahúzna és gondoskodna rólad bármi baj történik. A magad ura leszel minden értelemben. Szerencsés vagy, hogy ennyi testvéred van és becsüld meg őket.
Ha te nyitottál a szüleid felé, akkor innentől rajtuk van a sor. Már nem azt a világot éjük, ahol befogod a szád és mindent megteszel, de figyelj oda, hogy NE legyél szemtelen vagy flegma velük. Ők a szüleid(!).
Kicsit gondolj bele az ő szitujukba is. Lehet nem mutatják ki mit gondolnak vagy éppen éreznek valójában. Ők is emberek és hibáznak, mint mindenki és ha nem nyílnak meg akkor lehet hogy még nem most jött el az ideje annak, hogy komolyabban leüljetek és átbeszéljétek a dolgokat.
Fiatal vagy, nem kérem, hogy higgy el nekem mindent, vagy csináld amit mondok, én csak személyes tapasztalat alapján írok neked. Ha akarod befogadod, ha nem nem.
Kamasz vagy, nehezen hozod meg a döntéseidet, nyomás alatt vagy. Nem az a megoldás, hogy saját magad bántalmazd. Másképp vezesd le a feszültséget!
Én világ életemben a békés megoldásra törekedtem. Volt, hogy nem ment és ordibálva kellett közölnöm valakivel, hogy intelligenciahányadosa a 20-at nem veri, de ezeket el kell engedni. Add ki, engedd el, ne gyűjtsd magadba ezeket az érzelmeket és a feszültséget, mert csak baj lesz belőle. Ha kell, beszéld ki magadból egy bizalmasodnak, vagy írd ki akár vers akár egy egyszerű levél formájában. Énekeld ki, fesd le, vezesd le futásban, küzdősportban. Kezeld a lelked és foglalkozz vele. Mert ha te bent erős vagy, senki sem tud ellened mit tenni.
Türelem kell az élethez. Ne siesd el a dolgokat annyira! Ha nem látsz benne semmi szépet, hát keresd meg! De mielőtt bármit is teszel, önmagaddal legyél tisztába.
Lépésről, lépésre tudsz csak megerősödni és fejlődni.
Gondold át!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!