Attól még, hogy Anyummal nem igazán jó a kapcsolatom, attól még a saját gyerekemmel majd lehet az?
Sokszor hallottam már,hogy az ember "viszi" tovább a családi mintát. Nekem Anyummal sajnos nem valami jó a kapcsolatom, egyáltalán nem bensőséges, rengeteg dolgot nem tudok vele megbeszélni, amit vagy a Férjemmel vagy a legjobb barátnőmmel beszélek meg. Néha hiányzik, hogy nem olyan a kapcsolatom vele, de közben bennem van, hogy mindig próbáltam rajta javítani, de sosem lett jobb a kapcsolatom vele. Látom, hogy Ő szülőként miket rontott el vagy mit csinált jól. Így ha nekem gyerekem lesz, akkor úgy érzem, hogy nem fogok olyat tenni vele, amiről tudom, hogy nekem sem volt jó. Hozzátenném, hogy Anyunak a saját anyjával sem jó a kapcsolata.
Mit gondoltok? Tapasztalatok esetleg?
nekem se olyan bensőséges a kapcsolatom az anyukámmal, soha nem beszéltünk időjárásnál komolyabb témáról.
szerintem ez elsősorban az anyán múlik. ha már kiskorától kezdve fordulhat hozzád, szóval elmeri mondani, hogy tetszik neki valaki az oviból stb..akkor már jó úton jársz. nem kell leszólni és kinevetni ,vagy azt mondani mindenre, hogy ez a felnőttek dolga. mert előtte beszélni a későbbiekben a szexualitásról és a párkapcsolatokról(időben)
ha szerencséd van akkor meg fog bízni benned és hozzád fog fordulni kamaszkorában és utána is.
de ha a gyereknek soha nem beszélt az anyja a kapcsolatokról vagy az intim dolgokról akkor nem várhatjuk el tőle, hogy ő jöjjön hozzánk ha baja van vagy kérdése..nem fog, mert szégyelli, tabunak gondolja. szóval szerintem időben el kell kezdeni kialakítani a jó viszonyt a gyerekkel és nem lesz probléma.
én is erre törekszem majd , ha lesz gyerekem.a mi házunkban még a mestrucáióról is suttogva kell beszélni mert az olyan ciki meg titok meg nem szabad róla beszélni.
na ezek után hogy forduljon az ember az anyukájához, hogy nőgyógyászhoz szeretne menni vagy ilyesmi?
pedig én igyekszem nyitott lenni az ilyenekben, de ha valaki nem partner benne akkor nem tudok mit tenni.
üdv 20l
Köszönöm a válaszokat, hasznosak volt.:-)
Kedves 2-es, én is ezt érzem belül, hogy igazán soha semmit nem tudtam megbeszélni vele és ez mindig is hiányzott. Pont emiatt éreztem én is csomó dolgot kellemetlennek. Jah a poén az volt, hogy 20 évesen vesztettem el a szüzességemet, akkor már 4 hónapos kapcsolatban voltam, erre közölte előtte, hogy nem kell elsietni a dolgokat. 20 éves voltam akkor, nem hiszem, hogy elsiettem.:-D Szóval vicces volt az is, de nem is igazán érdeklődött, hogy milyen volt vagy valami.
Meg ami fura volt, hogy a húgom a 2. vagy 3. randin már szexelt a párjával, akkor volt asszem 18 és arra nem mondta, hogy miért siette el. Semmit nem mondott rá. Szóval velem alapjáraton sokkal szigorúbbak voltak, mint a húgommal.
Én figyelek arra a gyerekemnél, hogy átgondoltam mi az amit hiányoltam gyerekként és a gyerekemnek megadjam.
Pl. engem soha semmiért nem dicsértek meg, sosem hallottam h büszkék lennének rám, pedig szorgalmasan,jól tanultam, nem okoztam soha gondot.
A gyerekemnél tudatosan figyelek, hogy már a kezdetektől megdicsérjem ha valamit jól csinált/megtanult. Amíg kisebb volt, megtapsoltam, annak nagyon örült, most meg hogy nagyobb, szóbeli dicséretet kap és látom h jól esik neki. Persze ebben is meg kell találni az egyensúlyt, azért nem dicsérem meg 5percenként mert félrerakott egy kanalat:)
Ami pedig a legnehezebb de szerintem a jó kapcsolat alapja: megpróbálok sosem hazudni! Marha nehéz mindent az ő szintjén elmagyarázni, de szerintem csak így lehetséges hogy majd később ő is őszintén elmeséljen nekem mindent, amiről anya-lánya szokott beszélgetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!