Mit szólnál, ha a gyereked közölné veled, hogy nem veszi ki a részét a házimunkába, ha így állsz hozzá?

“ soha nem volt tőle elvárva a házimunka, nem volt otthon saját állandó feladata.”

Ilyenné nevelted, s most csodálkozol?!

Ott kezdődik, hogy a játékait visszateszi a helyére. Hogy a ruháit rendben teszi le a székre, vagy kiviszi a szennyesbe. Hogy beáll mellém törölgetni. Vagy ő teszi be az edényt a gépbe.

Mindennapra kap valami apró feladatot: söpörd fel a konyhát, vagy vidd le a szemetet; vagy töröld le a polcokat; stb., stb. Nem sokat, de tanuljon rendet, tisztaságot, vegye ki a részét a munkából.

Félrenevelted, s most te hálát vársz, s hogy most már dolgozzon ő is otthon.

Te építetted be a személyiségébe!

Ezt a "most és azonnal" dolgot én is utáltam gyerekként. Most 32 vagyok, de mai napig nem értem, hogy mért nem ért rá a dolog mondjuk 5 kibhaszott perc múlva? A szemét kisétál magától? Elrohadnak a krumplik?

Illetve azt is nagyon "élveztem", mikor szó nélkül megcsináltam valamit (mondjuk elmosogattam, mert összegyűlt egy mosogatásra való) és le lettem bahszva, hogy inkább a mosást kellett volna elindítani. Ja jó, ha semmi nem jó, akkor semmit nem csinálok.

Meg azért a főzés sem olyan, hogy úristen eszembe jutott, hogy főzni akarok, de ezt nem tudtam mondjuk 1 órával ezelőtt. Nem lehet ám azt mondani, hogy fiam/lányom, 1 óra múlva nekilátok főzni, addigra ezt, meg ezt, meg ezt pucold meg. Neem. Most azonnal akarok főzni, szóval 5 perccel ezelőttre pucold meg...