Amikor a gyerek szorgalmas, segít a szüleinek a házimunkában, a szülő mégis csak ócsárolja a gyereket, hogy "te egész nap nem csinálsz semmit! ", olyankor mi a helyes?





Nekem is hasonlóan hálátlan volt apám (anyám nincs, én csináltam MINDENT kiskorom óta) mégis ha elmentem valahova az volt, hogy nekem csak a csavargáson jár az eszem, itthon meg nem segítek semmit, holott minden "női" munka az enyém volt zsenge korom ellenére.
Mostmár 30 éves vagyok és rég saját családom van, nem tudok neked okosat mondani. Én próbáltam elmondani mi mindent csináltam, de az ugye nem volt semmi. Csak amit apám csinált az volt a valami. Én csináltam tovább, és utáltam otthon lakni, korán férjhez is mentem. Azóta nyugodt az életem.















Nem te kapod azt hogy "lusta dög". Egyszerűen csak mondani kell valakinek valami dúrvát, és hát te vagy ott, neked jut. Ha ilyeneket mond neked, csak a szánalom legyen benned, mert ez a kóros lustaság mostanában úgy terjed, mint egy betegség. Mikor már megszokjuk az önműködő ajtókat, rosszul esik odahaza lenyomni a kilincset, vagy a zárba tenni a kulcsot, amikor hazamegyünk. "El fogsz pusztulni, korcsult nemzedék!" -Madách művéből idéztem, Péter apostol mondta a római szinben a szexuális kéjmámorban heverésző római polgároknak.
Azt tanácsolom, tedd meg amit lehet, ha az nem elég, és szidalmakat kapsz,ne törődj vele, bármi van, hagyd rá. Növessz magad köré godnolatba egy páncélt, amiben egy automata műküödik, és a kedves jó szavakat beengedi, a rosszakat visszaveri. Törődj a saját előrehaladásoddal, a saját egészségeddel, tanulással, barátaiddal.
Igen, de elég nehéz, ugyanis anyám semmibe néz engem. Mikor mondtam, hogy ha így folytatja, borzasztóan viselkedik velem, akkor lelépek itthonról, akkor csak kiröhögött gúnyosan, hogy "hova mennél, te szerencsétlen?". Szóval csodás. :S Abszolút nem értékeli a munkám, ez pl az egyetemnél is igaz. Ott rá tudom fogni arra, hog yő soha nem járt egyetemre, és nem tudja, miken megy ott át az ember. Nem érti és nem is akar megérteni engem.
Szerintem is kisebbségi komplexusa van, de jó lenne valahogy leállítani. Még minimum 1 évet itthonmaradok, az idegeimet meg már így is kicsinálta, másokkal is, ahogy hozzámszól, már sírhatnékom van.





Nem biztos, de lehet, hogy megpróbálnám, hogy egy ideig valóban csak a saját szobádat takarítod, csak a saját ruháidat mosod, vasalod, stb. Megmondhatod például a huginak, hogy mostantól ő is vállaljon fel valamit, és ha eddig azt hallgattad, hogy semmit nem csinálsz, akkor ezek után valóban nem is fogsz csinálni semmit. Talán változik a helyzet, talán belátják, hogy eddig mi mindent megcsináltál.
Hogy egy háziasszony mennyit dolgozik otthon, az csak akkor látszik, amikor valami miatt nem csinálja! Mutasd meg nekik, hogy mi az amit eddig csináltál, és milyen az, amikor nem csinálod.
"Növessz magad köré godnolatba egy páncélt, amiben egy automata műküödik, és a kedves jó szavakat beengedi, a rosszakat visszaveri. Törődj a saját előrehaladásoddal, a saját egészségeddel, tanulással, barátaiddal."
Köszönöm mindenkinek. Én is ezt szeretném elérni, nagyon jó lenne, de elég érzékeny lelkületű vagyok, egész kicsi korom óta rendszeresen bántalmazott lelkileg az anyám. Sosem voltam elég jó. Ha én 5-öst kaptam (nagyon jól tanultam mindig), akkor ahelyett, hogy legalább rábólintott volna, csak én voltam akkor is a sz*r, mert miért nem lett 6-os. A húgomnak persze akkor is ki van nyalva a hátsó fele, ha 3-asokat hoz haza, anyám meg sajnálgatja, hogy "hát nem lehetnek mindenkinek jó képességei". Ezzel el van intézve a dolog, persze a húgom meg egész nap csak csavarog, züllik





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!