Mit szólnál, ha a gyereked közölné veled, hogy nem veszi ki a részét a házimunkába, ha így állsz hozzá?

Itt egy átfogó, a múltat lezáró, kölcsönösen jóindulatú és megoldáscentrikus beszélgetésre lenne szükség.

Ahol a szülői "szakosztály" elismeri, hogy a múltban idióta módon kritizálta az ifjú korosztály házimunkáját, hogy értelmetlenül és szükségtelenül volt vele türelmetlen, az ifjúság elismeri, hogy nem várhat el mindent a szülőktől, hanem neki is részt kell vállalnia.

A szülői réteg biztosítja a fiatal korosztályt, hogy a házimunka nem mumus, nem büntetés, akár segíti is őt/őket felzárkózni, megtanulni jól csinálni, a fiatal(ok) megígéri(k), hogy minden igyekezettel azon lesz(nek), hogy a résztvállalás jól működjön és méltányos legyen mindenkinek a munkamegosztás.

Kölcsönösen megegyeznek, hogy ami a múlt, az maradjon is ott, nem fog senki senkinek a fejéhez vágni régi sérelmeket, hanem új alapokon új életformát kezdenek, ahol mindenkire jut feladat és ezen keresztül sikerélmény.

Ha lepontoztok is, én ebben látom a megoldást, nem a fenyegetésekben, zsarolásokban és makacskodásokban, hanem az egyezségben.

#12

Ha már megy a mosógép akkor nyilván nem állok neki olyan dolognak amit nem hagyhatok félbe. Előre gondolkozás 🤷‍♀️ de ez nem ugyanaz mint mikor a semmiből valaki hozzád vág egy feladatot és tegnapra várja el.

Nálunk pontosan ez volt.

AZONNAL! mindent, akkor is, ha épp szrtam, akkor is, hogyha tnaultam. Az nem volt jó, hogy 15 perccel később viszem le a szemetet vagy porszívózok.

És persze bármit csináltam, úgyis ment a belepfázás, hogy nem jó, csináljam újra, vagy ő újrapucolt minden ablakot és sorolhatnám - de apámnak, a tesómnak is ugyanazek mentek, mintha mindhárman analfabéták volnánk, csak anyám az ügyes.

15 évesen eljutottam oda, hogy a saját szobámat rendben tartottam, a többi helyiséget megoldja ő, én nem hallgatom hogy mekkora szr vagyok.

47-es vagyok.

35 éves, soha nem követelek meg semmit azonnalra, csak annyit kérek, hogy vidd le a szemetet, vagy mosogass el, de nem ugrasztok senkit "moströgtön", mert tudom, milyen cs.szettül idegesítő.

Mondjuk anyámmal a költözésem óta nem beszéltem, nem sértődésből, hanem mert szerinte tök normális volt, amit csinált, totál telibetojva azt, hogy a másiknak is lehet dolga. Nem játék, ó dehogy, hanem pl iskolai feladat, tanulás, és nem abból áll az élete, hogy neki pattog, mert ő szombat 15:53-kor kitalálja hogy moströgtön ablakot kell pucolni.