Mit szólnál, ha a gyereked közölné veled, hogy nem veszi ki a részét a házimunkába, ha így állsz hozzá?
Igazából gyerek alatt nem gyerekkorút értek, hanem 15-16-tól ilyen még otthon élő fiatal felnőtt korosztályt. Szimplán lényegtelen a kérdésben, hogy fiúról vagy lányról van szó.
Adott a helyzet, soha nem volt tőle elvárva a házimunka, nem volt otthon saját állandó feladata. Ha valamit megcsinált, akkor le volt cseszve, hogy úgy nem jó, szóval ezért inkább nem csinál semmit, csak saját maga után elpakol. Téged mint szülőt zavar, hogy nem csinál semmit, ezért mindig szólsz neki, hogy csináljon meg xy dolgot.
Neki ezzel az a baja, hogy mindig mindent rögtön és azonnal csináljon, nem ér rá, amíg befejezi a beszélgetést a barátaival, amíg végig olvassa a fejezetet, amíg befejezi a sorozatepizódot, amíg online játékban befejez valamit. Hanem rögtön, azonnal ugrani kell.
Ő kijelenti, hogy márpedig semmit nem hajlandó csinálni, ha azt várod, hogy rögtön és azonnal, ha rá akarsz bízni valamit, akkor mondd meg, hogy mi az az állandó feladat, és mikorra legyen kész, ha meg olyan, hogy egyszer-egyszer kell, akkor előző nap mondd neki. Minden más esetben ő nem hajlandó megcsinálni.
válasza:#49
Ugyanez, anyám esküszöm várta hogy nekiálljak valaminek, hogy azonnal adhasson valami rendkívül "sürgős" feladatot. Ha készültem és előre megcsináltam mindent mire ő hazaért, akkor vagy talált valami mást, vagy belekötött abba amit már megcsináltam és megcsináltatta újra. :D
Mióta elköltöztem, végtelenül élvezem hogy megvár a házimunka, nem dől össze a világ ha majd másnap porszívózok, vagy egy órával később viszem ki a szemetet. Eszem ágában sincs azért félbehagyni beszélgetést, olvasást, filmet, játékot vagy bármit, hogy takarítani kezdjek.
válasza:Nálunk a "legjobb" bántalmazó szülői viselkedés az volt, amikor a mosogató tele volt egy hatalmas kupac mosatlannal és anyám este 10-11 körül ráparancsolt a húgomra, hogy mosogassa el. Ő éppen lefeküdni készült és mondta, hogy reggel, ha felkel, akkor negcsinálja. Jó? Igen, jó. - volt a válasz.
Aztán a tesómat senki nem ébresztette fel reggel, ő picit bealudt, mire lejött, el volt mosogatva. Kérdezte anyánkat, hogy miért, hisz meg lett beszélve, hogy ő fogja. Erre anyánk: nem csináltad meg, így megcsináltam én.... (mindezt gyilkos arckifejezéssel)
Persze lehet azt mondani, hogy miért nem jött le előbb, meg izé, meg José, de nem volt konkrétan kikötve semmi időbeliség, hanem csak annyi, hogyha a húgom felkel reggel (szombat) akkor lejön és megcsinálja. Anyánk meg inkább felkelt jó korán és megcsinálta ő, hogy legyen aztán min drámázni.
Kérdezitek itt sokan, hogy ki vagyok a kérdésben, de totál irreleváns. Az érdekel, hogy szülőként mit szólnátok egy ilyen kijelentéshez. Semmit nem ad hozzá a válaszadáshoz, ha leírom, hogy ki vagyok, max lehet ventillálni egy sort, hogy kívülállóként mi közöm hozzá, gyerekként mit képzelek magamról, szülőként meg elcsesztem a nevelést.
Mellesleg egyébként én jelenpillanatban kívülálló vagyok, a munkatársam panasza ihlette a kérdést. Illetve gyerekként voltam ebben a helyzetben, és elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha úgy, mint a munkatársam gyereke, megmondtam volna anyámnak, hogy vagy ad fix feladatot, minden másról meg időben szól, különben ha rögtön és azonnal akar valamit, azt nem csinálom meg.
Én gyakorlatilag 15-16 éves koromig kb semmit nem csináltam, mert nem volt feladatom. A mosatlant a mosogatóba tettem, szendvicset meg egyéb tűzhely nélkül elkészíthető ételt tudtam csinálni magamnak, a szennyest kivittem, a szobámat rendben tartottam, és ennyiben kifújt. (mondjuk én gimi elejétől addig kolis voltam, amíg egyetemistaként albérletbe nem tudtam költözni) Ezzel anyámnak semmi baja nem volt, ő nem akart energiát áldozni arra, hogy megtanít nekem dolgokat gyerekként, azzal csak több ideig tart megcsinál valamit. Csak amikor már más szülő ismerősei arról meséltek neki, hogy az ő velem egyidős gyerekük mit csinál, akkor így vérszemet kapott, hogy én annyi idősen miért nem, ha más gyereke bezzeg igen. És elkezdődött a random ugráltatás, hogy csináld ezt, vagy azt RÖGTÖN, meg panaszkodás, hogy miért nem csinálok semmit magamtól. Mondjuk a tanulást nem kellett otthagynom, bár egyetemista koromban már húzta a száját, ha megmondtam, hogy nem ugrok azonnal, mert beadandót írok, online konzultációm van, vagy bármi.
Viszont ha valamit megcsináltam magamtól, az soha nem volt jó. Pl elmosogattam, akkor az tuti, hogy neki nem volt jó. Ha kevés volt a mosatlan, amit elmostam, akkor az volt a baj, hogy pazarlás, meg kellett volna várni, hogy több legyen. És egyébként meg soha nem volt jó, ha akkor mosogattam el, amikor eszembe jutott. Mindig koszosnak találta, és újra elmosta az egészet. Ha meg még mosogatás után el is töröltem, el is raktam az edényeket, evőeszközöket, akkor az maga volt a tragédia, mert "nem tudja, hogy mi az, amit rosszul mostam el, tehát moshatja el azt is, ami tiszta volt". Ha random rám parancsolt, hogy most azonnal mosogassak el, az valami csoda folytán soha nem maradt piszkos, pedig akkor sem állt felettem, hogy figyeljen, meg nem nézegette meg, hogy tényleg tiszta-e.
Akkor panaszkodott azon, hogy nem indítok el egy mosást se 16 éves létemre(+ bármilyen életkorban, amikor még a koli és az otthonom közt ingáztam), de ne nyúljak a mosógéphez, mert biztos elrontom. Elmagyarázni sose magyarázta, hogy hogy működik, ellenben tanév közben valahogy a koliban tudtam használni azt a kva mosógépet, már vagy két éve. Vasalással ugyanez. Koliban, ha kellett, akkor meg tudtam oldani magamnak 14 évesen is, de otthon nem szabadott (még egyetemista koromban se hagyta), kiégetem a ruhát, ő nem is magyarázza el, mert az neki sok időt vesz el, de panaszkodik, hogy neki "kell" csinálnia.
Volt olyan nem egyszer, hogy nem volt otthon, mikor leállt a mosógép, magamtól kiteregettem odakintre, a fix kihúzott, tető alatt lévő ruhaszárítóra. Anyám meg erre hazajött, lehajigálta a ruhaszárítóról a ruhákat a poros földre, majd hisztizett, hogy olyan rosszul teregettem ki, hogy moshatja ki újra a ruhákat. És ezt többször is eljátszotta. De ha akkor teregettem ki, amikor ő random ugrasztott, hogy na most azonnal, akkor szintén nem volt baj vele, pedig szintén nem nézte meg, hogy "jól" csinálom-e.
Főzni ne főzzek, tönkreteszem a konyhát, de mi az, hogy "nem tudok" főzni 23 évesen se, más gyereke már a hétvégi menüt megfőzte 12 évesen (23 évesen mentem albérletbe), miközben amúgy tök sok dolgot tudtam főzni fél évvel azután, hogy egyetemi koliba kerültem, csak anyám nem engedte soha, hogy főzzek, és mindig akkor volt otthon, amikor én is. (Gimis koliban nem lehetett főzni, csak kuktakörön, amire nem jártam, mert hozzájárulást kellett volna fizetni a hozzávalókhoz év elején, amire nem kaptam pénzt anyámtól) Max a konyhába segítkezhettem neki, ilyenekbe, hogy megpucolom a krumplit, természetesen azt is csak ilyen random, hagyj félbe mindent ugráltatásra.
Akkor ha megkérdeztem tőle, hogy kell-e segítség neki, akkor ad1 megsértődött, hogy én ezzel célozgatok arra, hogy csinálnia kell valamit, és ne ugráltassam, ad2 közölte, hogy nem kell semmi, ok, elkezdtem nyugodtan csinálni valamit, na ő biztos, hogy fél órán belül jött, hogy menjek most azonnal, nem ér rá, amíg befejezem, amit csináltam.
Ha meg véletlenül megbeszéltük, hogy xy dolgot x órakor megcsinálunk, akkor gyakran x-5 órakor megcsinálta szó nélkül, majd puffogott, hogy brü-hü-hü, egyedül kellett csinálnia.
Így a munkatársam panaszkodása után gondoltam bele, hogy mi lett volna akkor, ha én is megmondom, hogy ilyen random azonnali dolgokat biztos, hogy nem csinálok meg, ha ez az ugráltatás rendszeres(márpedig nálunk az volt). Ha talál ki rendszeres feladatokat, akkor persze, ha időben szól, akkor persze. Ez nem arról szól, hogy a kamasz/otthonélő fiatalfelnőtt nem akarja kivenni a részét a házimunkából, hanem nem akarja azt, hogy ha magától csinálja, az random mondvacsinált okokok miatt nem jó és le van bszva miatta, ha nem csinálja, akkor azért van lebszva, egyébként meg ugráltatva van.
Értem én hogy valaki a gyerek kamaszkorában kap észbe, hogy meg kell tanítani a háztartási dolgokat, de ne tegyünk már úgy, mintha egyrészt valami nagy agysebészet lenne ezt megtanulni, ott az internet, a használati utasítások, a receptkönyvek, ismerőstől is lehet segítséget kérni, másrészt meg senki normális ember nem úgy vezeti a saját háztartását, hogy mit tudom én, elkezd telefonálni/filmet nézni/olvasni/játszani, majd hopp, hirtelen felpattan, félbehagyja azt a tevékenységet, amit elkezdett, mert most rögtön és azonnal el kell mosogatni, hanem kitalálja, hogy mit milyen sorrendben csinál és úgy osztja be az idejét és az alapján eldönti, hogy belefér-e addig, az a bármi.
válasza: válasza:Azért az ilyen szülöknek amit most a kérdező leírt van némi beütése...
Nálam egyszerű szabályok vannak:
- Koszos ruha kerüljön a szennyesbe, ne a padlóra
- Ha tele van a szennyes, vagy van egy adagra való színes (stb.), akkor vágja be a mosógépbe. Egyetlen programot használunk 30°C pamut, mert így nem kell még ez alapján is válogatni, ráadásul max kutya lábnyomos egy poló vagy nadrág. Ha megállt csipog, aki ráér oda megy és átdobálja a szárítógépbe. Szintén 1 program a kényes ruhák miatt.
A szárítógép mágáll, szintén csipog. Aki ráér szintén megy kiszedi össze hajtogat, és kitakarítja a szűrőt, kiönti a víz tartályt.
Ha az egész folyamatot 1 ember végzi az kb 2p+1p+3p= 6 perc 3 részletben.
- A nem használt poharakat, mindenki bedobálja a mosogatógépbe. Nem kell azonnal, de lefekvés előtig kerüljön bele.
Ha valaki készít magának kaját, a koszos eszközöket elöblítve beteszi a gépbe, tányérját stb szintén. És kötelezően letakarítja maga után a munkalapot. Akinél megtelik gép vagy út ítéli meg ideje indítani, az bedobja a kapszulát a helyére és auto programon elindítja. Ez plusz 0,5 perc max. Kiszedni nem sürgős, de akinek kell belőle valami az akkor már ki is tud pakolni belőle. Azért nem sürgős, mert azonnal kiszedve törölgetni is kell.
- Mindennek meg van a helye használat után vissza kell tenni, erre nincs kifogás!
- A saját szobáját mindenki hetente kitakarítja, havi 1x pór törlés
- 2 naponta elegendő felporszívózni a házban és heti 1x felmosni, ezt megosztva mindig más csinálja, google naptár csodái.
- A szemetet az viszi ki akinél megtelik, vagy csütörtök reggel mert jön a kukás autó.
Fura módon működik a dolog, és mindenki kiveszi a részét a házimunkából, ami arányosan van elosztva. Írhatnám tovább a dolgokat, de így is hosszú lett. Ha kicsi koruktól erre vannak szoktatva a gyerekek akkor ez természetes lesz nekik. Az Usa-ban ez általános gyakorlat, Magyarországon a legtöbb családban mindent a feleség csinál, a férj meg csak füvet nyír.
A lényege az lenne, hogy senki senkinek sem a cselédje! Anya, apa átlag havi 180-180 órát dolgozik, tehát nem várható el az, hogy minden házi munkát 1 ember csinálja munka után.
válasza:"nem csináltad meg, így megcsináltam én...."
Legmocskosabb szülő az ilyen. Sajnos én is tapasztaltam ezt. Megy az erő fitogtatás, hogy ha már az életben nullák, akkor legalább a 4 fal között kiélhessék a vágyaikat, hogy valakinek parancsolhatnak. Aztán ha nem ugrasz azonnal akkor megy az ilyen kicsinyes harc, hogy "megcsináltam én".
válasza:Na igen, azért ez szülőtől és szituációtól is függ. Ha valaki olyan, mint a kérdező anyja, aki a kákán is csomót keres, ha nem csinál a gyerek semmit, az a baj, ha csinál, akkor meg anyuka átpakol helyette mindent, mert ,,rossz, nem ért hozzá", akkor azért egészen más, mintha arról van szó, hogy a trehány kamaszt megkérik valamire, és hosszú órák után sem hajlandó nekiállni.
Nekünk nagymamánk csinálta azt anno, mikor nála voltunk, hogy pl szólt nekem, hogy menjek mosogatni. Mondtam, hogy jó, csak ezt az oldalt még elolvasom. Elolvastam, beraktam a könyvjelzőt, mentem, kb alig két perccel azután, hogy megkért. Mire kiértem a konyhába, ő már nekilátott. Mondtam, hogy átveszem, itt vagyok, erre a válasz dühösen: Nem kell! Most mikor már nekikezdtem, bezzeg jössz, de előtte büdös volt a munka!
Na ilyen esetben tényleg érthető, ha a gyereknek egy idő után tele lesz a hócipője. De ahogy valaki már írta, az ilyen passzív-agresszív szülőkkel szemben semmit nem ér, ha a sarkadra állsz, mert csak még jobban vérszemet kap.
válasza: válasza:Kicsit túlságosan szélsőségesek itt. Én értem hogy sokatokban mély nyomott hagyott a mosogatás, vagy hogy nem tudtatok befejezni egy nagyon fontos sorozatrészt, de ettől még nem lesz egy szülő mérgező. Bazz, már lassan börtönbe csukják a szülőt ha megkéri valamire a gyerekét. :D
Még mielőtt bicska nyílna a zsebetekben, nyilván vannak olyan anyák, akik ha megcsinálod az is rossz, ha nem, akkor is. Ha csak 2 perc múlva mész, az már nem jó. Az enyém is ilyen volt.
"Megy az erő fitogtatás, hogy ha már az életben nullák, akkor legalább a 4 fal között kiélhessék a vágyaikat, hogy valakinek parancsolhatnak."
Már megbocsáss, de én például nem vagyok nulla az életben, van karrierem, több diplomám és vezető beosztásban vagyok.
Ha azt mondom a gyerekemnek, hogy menj és mosogass el, nem várom el egyből. De rendszeresen 2 óra múlva ugyanúgy állt minden a konyhában kis kamasz korukban (12-13 évesen). Az hány telefonbeszélgetés is a barátokkal? Hány sorozat rész?
Néha a gyerekekek egészen ferdén látják a feladataikat és az eltelt időt is, amikor is természetesen a szülő egy toxikus xar szemét ember lesz.
Volt, hogy 7-kor, vacsora után szóltam. Pakolj be a mosgatóba kérlek! 11-kor az ágyból hallottam hogy csörömpölnek a tálak...Mert hogy akkor ért rá. Addig videójátékozott. Én még dögöljek meg hajnal 4.30-kor mikor kelek a melóba, mert ő eddig "nem ért rá".
Gyerekként nyilván a gyerek oldalán álltok kedves kommentelők, lelki sérült felnőttként pedig szintén.
De valójában a legtöbb (nem mind) szülő nem kér sokat. És a 10. alkalom után természetesen megcsinálják helyettetek, mert unnak kérni. Ha tudod hogy miben tudsz segíteni otthon, vagy általában valami a te feladatot, akkor tedd meg. És ne az utolsó pillanatban és ne kérlelésre.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!