Elfogadnátok, ha a szüleitek egyetemi támogatást nyújtanának? Mit tennétek a helyemben?
Szeretnék jelentkezni az orvosi egyetemre (SOTE-PTE-SZTE-DE lenne a sorrend). Igazából ez nekem ilyen 10 éves terv, gimi alatt is gondoltam rá, de aztán humán vonalon indultam el a fakultációkkal. Egyetem alatt is újra elő-előjött, és most is, hogy már lediplomáztam és dolgozom (más területen).
Mondtam a szüleimnek is, hogy semmit nem bánok az életemben, csak ezt. Ne értsetek félre, szeretem az életemet, a munkámmal sincs bajom, de valahogy érzem, nem ez a legjobb út számomra.
Viszont az orvosin nincs levelező, nincs olyan, hogy félgőzzel csinálom, mellette mással is foglalkozom, vagy épp főállásban dolgozom. Annyi megtakarításom pedig nincs, hogy 6 évig fedezze az életemet.
Apáék emiatt felajánlották, hogy segítenek. Adjam be a felvételimet, csináljam meg a két érettségit és ha felvesznek, az egyetem alatt minden kiadásomat bízzam rájuk. Tudom, hogy ez így is lenne, számíthatnék rájuk bármiben, az első diplomámig is ez a rendszer volt. Tehát a szavukban bízom, de nem tudom, "szabad-e" ekkora mértékű segítséget elfogadni felnőttként?
válasza:Szülő vagyok és mindig úgy vagyok vele, hogy mire költsem, ha nem a gyerekemre? Örülök neki, hogy megtehetem, hogy segítsem. Hogy lehetőségeket tudjak neki adni. Ha nem leszek úgyis az övé lesz, amim van. Persze megvárhatjuk míg meghalok és akkor is én finanszírozom, de inkább szeretem látni, hogy boldog és azt csinálhatja, amit akar.
Szóval én elfogadnám, mert a szülői oldalról érzem, hogy miért adnám. Nem érezném jól magam, ha a gyerekem elutasítaná, mert ciki, utána meg élete végéig bánkódna, hogy mi lett volna ha
válasza:Csak aztán nehogy az legyen belőle, hogy "én fizetem az egyetemet, szóval kss a neved".
Mondjuk személy szerint NEKEM eszem ágában nem lenne 24 évesen beülni 6 évre az iskolapadba anyumék pénzén, ugyanis irtó megalázónak érezném, hogy felnőtt létemre visszamászok ÖNKÉNT gyerekszerepbe.
De ez én vagyok. Nekem fontos a szüleimtől való függetlenség, és nem azért, mert kötsögök, hanem magam miatt.
válasza: válasza:Természetesen elfogadnám. Főleg hogy felajánlották.
24 évesen még nem vagy kicsúszva az időből.
Olvassátok el újra, mert látom, elsőre nem sikerült értelmezni:
“Igazából ez nekem ilyen 10 éves terv, gimi alatt is gondoltam rá, de aztán humán vonalon indultam el a fakultációkkal. Egyetem alatt is újra elő-előjött, és most is, hogy már lediplomáztam és dolgozom (más területen).
Mondtam a szüleimnek is, hogy semmit nem bánok az életemben, csak ezt. Ne értsetek félre, szeretem az életemet, a munkámmal sincs bajom, de valahogy érzem, nem ez a legjobb út számomra.”
válasza:Kérdező! Nem nagyon olvastam a hozzászólásokat, de úgy tűnik, neked semmi nem lesz megfelelő. 24 évesen még mindig nem találtad meg a helyed a világban, hát...
Valamint azért 6 év az általános orvosi diploma. 30 leszel mire végzel jó esetben. Ekkora finanszírozás nem elvárható egy szülőtől sem, abban az esetben sem, ha megteheti. Nekem a belső önérzetem nem engedné. Nem 14 éves vagy!
Rosszul döntöttem 15-16 évesen, van ilyen.
Kaptam egy újabb lehetőséget, és élni fogok vele. 😊
válasza:Direkt olyan irányba terelted a beszélgetést, hogy el tudd panaszolni, mennyire bánod, hogy nem orvosnak tanultál. Ez az aljas dolog!
Nem azzal van bajom, hogy szerencsétlen apád ugrott a témára egyből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!