Anyám másnak adta az én ajándékomat! Mit csináljak?

Még az is lehet, hogy megérdemelte ezt a kérdező, de basszus, akkor is, a szülőnek az a dolga, hogy bölcsebb legyen, mint a gyerek! A felnőtteknek az a feladata, hogy példát mutassanak a fiatalabbaknak, és emiatt néha bizony illik lenyelni az embernek a dühét és a frusztrációját, és nem kicsinyes bosszúlépésekkel levezetni a feszültséget. Nem volt szép a kérdezőtől, amit csinált, és biztos, hogy fájdalmat okozott az édesanyjának, de hogy lenne erre az a megoldás, hogy akkor ő is fájdalmat okoz a gyerekének? Nem lett volna ennél vajon produktívabb az anyuka részéről leültetni a gyereket és megebszélni vele, hogy rosszul esett neki, ami történt, és kitalálni közösen valami megoldást, hogy bepótolják a kimaradt anyák napját? Esetleg elgondolkozni rajta együtt, hogyan lehetne a későbbiekben elkerülni, hogy eddig fajuljanak a veszekedések? Szerintem de. Tudom, hogy egyeseknek nincs is annál nagyobb élvezet, mint arról olvasni, hogy szeszélyes tinédzsereket hogyan "tanítottak móresre", de ne felejstük már el, hogy gyerekekről van szó, akik nem állnak egyszerűen azon a szinten, hogy felnőttként viselkedjenek minden egyes helyzetben. Néha akkor is szeretettel és megértéssel kell hozzájuk fordulni, amikor borzalmasak. Ezt fogják később továbbvinni, erre fognak visszaemlékezni majd, hogy "milyen hálás vagyok, hogy anyukám akkor is megértő volt velem, amikor egy büdös paraszt voltam vele". Ha beléjük rúgunk, akkor meg azt tanulják meg, hogy az a helyes reakció.

Kedves kérdező! Szerintem beszélgess anyukáddal arról, ami történt. Mondd meg neki, hogy sajnálod, amit tettél, próbáld meg neki elmagyarázni, milyen érzések voltak benned, mire lett volna neked szükséged, és mit csinálnál most már te is másképp. Nyugodtan oszd meg vele a fájdalmadat a játék miatt! Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevés szülő van a világon, akit egy őszinte bocsánatkérés a gyermeke részéről ne késztetne arra, hogy maga is elgondolkozzon azon, hogy vajon ő mit ronthatott el az adott helyzetben.