Anyám másnak adta az én ajándékomat! Mit csináljak?

39. hozzászólóval értek egyet. Végre valakinek nem ment el még az esze, mint itt a 99 százaléknak.

Lehet, hogy a kérdezőé tini hiszti, igen. Na de az anyja, hát a pofám leszakadna, ha ilyen hp lennék 50 körül. Totál idióta a kedves anyuka, és a kérdező valószínűleg ebben a szellemben nőtt fel.

40-es, ez egy kicsinyes, proli bosszú, egy "elvileg" felnőtt embertől a gyereke felé.

Komolyan, itt mindenki teljesen hülye?

40: akkor szépen elmagyarázza a gyerekének, hogy figyelj, ezt tetted és a tetteidnek következménye van. Az nevelési célzat. De az, hogy a mostohaapától tudta meg a kérdező, hogy mi a helyzet, pont nem a tudatos nevelésre vall.

A gyereknevelés csak akkor működik, ha a gyerek mindig pontosan tudja, hogy miben hibázott, azzal mit okozott másnak és hogy annak milyen kövezkezményei vannak. Érzelmileg érett embereknél annyi is elég, ha kicsi kortól következetesen elmondják a gyereküknek, hogy bennem ez és ez a viselkedésed ezt és ezt okozza. Ha anyuka kicsi kortól így tett volna, akkor nem fajult volna idáig a helyzet. Az meg a másik, hogy pedagógiai alapvetés, hogy kamaszt már nem lehet nevelni. Amit a kamaszkorig elértünk, abból kell gazdálkodni.

Tegyük fel oda adja az ajándékot azzol hogy nem érdemled meg miért így viselkedtél

Mi jön le a gyereknek? Az hogy mindegy mit csinál nem jár rosszul

Jaj hagyjuk már, persze, szegény kérdezőcske…Pontosan tudta, mennyire taposott az anyja lelkébe, nem véletlen bszta oda a leírásból ítélve pofán verni való stílusban, amit mondott.

Megérdemelte, amit kapott és anyuka még visszafogott is volt. Az igazán kegyetlen bosszú az lenne, ha a szülcsinapcsiján vonulna el a párjával, mondván, hogy “van párom is, jogom van eldönteni, kire szánok időt, csá”. Nem ezt tette, hanem ennél sokkal kisebb, pitibb dolgot. Persze aztán ki tudja, lehet, ennek a neveletlen taknyos csitrinek a játék fontosabb, mint az anyja…

Egyébként az soha sem volt a te ajándékod, kislányom, mert nem kaptad meg. Akkor lett volna az, ha odaadja, majd visszaveszi.

Lehet, hogy a kérdező anyja eddig mindent megadott a kölyöknek és ez a baj, hogy elkényeztették, ezért viselkedik így.

Nyilvánvaló, hogy nem szereti az anyját, csak a pénzét, amin ajándékokat akar, de cserébe nem ad neki semmit, még tiszteletet sem.

Régen elképzelhetetlen volt, hogy valaki ilyen tiszteletlenül beszéljen az anyjával és tök mind1, hogy mi volt az előzmény, de a lényeg az, hogy itt nincs meg a szeretet, csak az érdek.

Amúgy meg azt nem értem, hogy ha a kérdező az apját ennyire szereti és jobban, akkor miért nem költözik hozzá?!

Vagy ha ennyire fontos az a játék, akkor miért nem megy el diákmunkázni és veszi meg magának?!

Anyu pénze az kell, az ajándék az jár.

De anyud mit kap tőled cserébe, kedves kérdező?

Hát nem csodálkoznék azon, ha az anyjánál egyszer végleg betelne a pohár, aztán átköltöztetné az apukához.

Csak az a helyzet, hogy egy Anya akkor is szereti a gyerekét, ha az nagy ívben xarik rá.

Ezért nem érdemes gyereket szülni! Kiszipkázza, kifacsarja, megbántja, végül magára hagyja és elfelejti egy pillanat alatt, hogy a szülejétől addig mennyi minden jót kapott. Szomorú!