Szerintetek korrekt ahogyan az anyám bánik velem?

"Miért nem mész be pszichiátriai?Rontani nem fog,csak segíteni" de, rengeteget rontana az intelligenciámon a gyógyszer!!! Minek mennék be pszichiátriára? Nincsen nekem az ég világon semmi bajom, nem léteznek mentális betegségek!

"Èrdekes hogy tanulàsi meg mitudomén milyen problémáid vannak,de 2 percenként egy olyan monológot kiirsz,ami nekem min 5-10 perc lenne,úgy hogy abszolút semmi hasonló problémám nincs" mert sok területen intelligens vagyok. Én sem nagyon értem. Tanulásnál fel sem fogom mit olvasok, nehez értelmezek dolgokat és elvileg gond van a szövegértelmezésemmel. De általában tök értelmesen írok. Igazából én sem értem. Intelligens vagyok de sokszor nagyon nehéz a felfogásom.

"Én is ezt hajtogatom negyed 11 óta. Beteg gyerek, de egész nap a gépnél ül. Anyuka ezért nem szidja?" Gép előtt? Nincs számítógépem, iPhone-om van. 17 éves kamasz lány vagyok, annyira már nem vagyok gyerek és elég beteges, hogy nálam alacsonyabb intelligenciával rendelkező felnőtt emberek gyerekként kezelnek.

"Pár válasza után rájöttem, hogy egy unatkozó gyerek 😃" unatkozom igen, naés? Ki nem itt GYK-n? Egyből mindenki unatkozik aki feltesz egy kérdést? Nem mehetek fel a netre, vagy mi?

"Azt ugye tudod, hogy az albérletben senki se fog mosni rád, és kitakarítani helyetted?" Persze, ott majd egyedül fogok csinálni mindent. Azt ugye tudod, hogy egy lakókocsiban lakom egy konténerház mellet ahol az anyám lak és oda be se mehetek főzni mosni csak akkor mehetek be ha fürdenem kell? Jó, nyílván az én hibám is, segíthetnék dolgokban. De minek? Nem merek anyám közelébe menni. Kérte, hogy kint segítsek neki kerti munkákban, locsolni például de nem akartam. Minek segítsek annak aki kiskorom óta ver? Majd magamat el fogom tudni látni, de én itt 18 alatt semmit nem fogok neki segíteni!

"Van alapja ennek? Biztos léteznek ezek a betegségek, vagy anyukád találta ki, hogy el ne mozdulj mellőle." Én alapból nem hiszek a pszichiátriában, mentális betegségekben, sokan így vannak ezzel. Szerintem kitalálció az egész és ok nélkül teszi tönkre mások életét a pszichiátria. Nem létezik olyan, hogy autizmus, mindenki különleges és más, már bánom, hogy majdnem elhittem, hogy beteg vagyok. Sokan betegnek neveznek de meg kell tanulnom nem foglalkozni mások véleményével. Mindenkinek vannak hibái, mindenki egyedi.

"Sajnos sok anya pont ilyen trükkel láncolja magához a gyerekét."

Énis már gondolkodtam ezen egyébként bár szerintem csak túlgondolom, biztosan jót akar. Hol hallottál egyébként ilyenről, hol van ilyen sok anya?

Nálunk a családban is van ilyen. Szörnyű nézni.

"38eves nő és még mindig nem mehet sehova és mellette ott a folytonos lelki terror, a mit tettem érted, mert neked úgyse menne."

38 évesen???? Miért, mi a baja??? Törvényesen nem mehet el sehova vagy egyszerűen gyáva elszökni?

"Fogod magad, kimész az ajtón, és sétálsz, szórakozol, kirándulsz az igényedinek megfelelően. Ha ezt most nem fogod megtenni, akkor nem lesz változás. Ne hidd azt, hogy a 18, mint szám, egy misztikum, ugyanúgy fog korlátozni, akkor meg arra hivatkozva, hogy elméletileg "sérült" vagy, és te nem mehetsz el úgy, mint mások. Szóval, csak próbáld ki, ne most mert mindenhol esik, én sok sikert kívánok neked." Az a gond ha elszököm és visszajövök anyám agyonver. 18 évesen megtehetem törvényesen, hogy elmegyek. Sajnos valószínűleg tényleg sérült vagyok, nem tudom, hogy higyjek-e vagy ne higyjek a mentális betegségekben, sokak szerint gyógyszert kell szednem. De ha el fogom tudni magamat látni egyedül és ezt ki is vizsgálják hivatalosan (mert ki fogják ha anyám szól) akkor nem csinálnak velem semmit. Egyébként anyám valószínűleg csak jót akar ezzel, véd engem.

"Figyelj! Tényleg menj el ezzel dokihoz! Gyógyszerekkel, kezeléssel könnyebb lesz minden. Nem kell félned tőle. Söt! Segit megkönnyebbülni, fejlődni. Igy tudsz munkában is elhelyezkedni majd." A gyógyszer borzalmasan káros elolvastam az interneten! Inkább nem szedek semmit se, úgy érzem nincs olyan nagyon súlyos problémám ami miatt gyógyszerre kényszerülnék. Nem vagyok depressziós, nem akarom magam megölni, nem vagyok ön és közveszélyes. Annyi a bajom, hogy nehezrn illeszkedem be társaságba, kiközösítenek. Nem is igazán szorongok vagy talán csak egy kicsit de nem hiszem. Nincsenek pánikrohamaim sem. Szóval nem hiszem, hogy gyógyszerre vagy terápiára szorulok. Egyszerűen csak szocializálódnom, barátkoznom kellene amit majd megteszek 18 éves korom után.

"Albérlet előtt dolgozni kellene. Hogy akarsz dolgozni, ha anyád nem enged ki az ajtón? Hol akarsz dolgozni ilyen állapotban?

Hogy tartanád el magad? Főzni, mosni, takaritani munka mellett????" Dehogy kell előtte dolgozni. Vannak kaúció nélküli albérletek is és egyből el lehet kezdeni dolgozni miután beköltöztem csak adóigazolványt meg könyvelőt kell munka előtt elintézni, ennyi. Meg lehet oldani. Elterveztem mindent. Fogok tudni mosni, takarítani, készítek magamnak egy napi rendet, mindent beosztok. Főzni is fogok néha de leginkább csak online fogok kaját rendelni magamnak, az egyszerűbb és olcsóbb.

"Az, hogy a korlátolt kispista nem hisz a mentális betegségekben, nevetséges, de hát istenem." Lány vagyok, nem Pista a nevem!!!

"De hogy akinek az van, tagadja a létüket, az mára mindent visz." Lehet tényleg léteznek mentális betegségek és lehet tényleg sérült vagyok de akkor sem szabadna valakivel így bánni szerintem! Ez egyáltalán nem oké! Én pont emiatt nem hiszek a mentális betegségekben: ok nélkül ártatlan embereket gyógyszereznek, kínoznak, elektrosokkolnak a pszichiátrián! Ez nincs rendjén! Bárkinek bármilyen lelki problémája van azt nem így kellene kezelni! És csak azért mert elvileg én "autista" vagyok nem kellene így bánni velem teljesen máshogyan! Én nagyon erősen hiszek abban, hogyha anyám megengedné, hogy szocializálódjak és normálisan bánna velem akkor az ég világon nem lenne semmi bajom! És másoknak szerintem sokkal súlyosabb mentális gondjaik vannak, szerintentem az én problémám nem is annyira súlyos, hogy ne lehessen kiengedni. Annyi a bajom, hogy mindenkivel vitakozom (online), nehezen illeszkedem be, mindig nekem kell, hogy igazam legyen, eléggé önző meg nárcisztikus vagyok, furcsa vagyok, legyezek a kezemmel, rázom a fejemet, sokszor hülyeségeket beszélek és beleélem magamat a kitalációimba mert kreatív vagyok. Kb ennyi. De ezért miért ne lehetne kiengedni emberek közé? Miért olyan hatalmas nagy gondok ezek?