Szerintetek korrekt ahogyan az anyám bánik velem?

Egyébként anyám csak jót akar nekem. Nem engedi, hogy 18 évesen elköltözzek, azt mondta intéz nekem egy csomó pénzt meg majd kirendel egy gyámot aki felügyeli a pénzemet. Tudom, hogy csak azt akarja, hogy a legjobb legyen nekem. Ennek ellenére én mégis meg fogok szökni egy albérletebe és egyedül akarok pénzt keresni mert már nem bírom őt elviselni, tudom, egy szemét vagyok. Egyébként az velem a probléma, hogy nem fogadok szót, nem takarítom ki a lakókocsimat, büdös vagyok, már magántanuló vagyok de soha nem tudtam beilleszkedni amikor még egyéni tanrendben néha bejártam, a tanár is megmondta, hogy nem vagyok normális, speciális iskolába kellett átvinni normálisból mert nem tudok tanulni, rengeteg mentális problémám van, köhögök a kutyaugatástól (nem direkt csinálom) emiatt kiabáltam, a szomszéd feljelentett, kitalálok magamnak egy álomvilágot és abban élek mert nem bírom elviselni a valóságot, hülyeségeket beszélek, stb. És ez csak néhány a rengeteg problémám közül. Szóval anyám tényleg jogosan bánik így velem, nem bízik bennem, nem mer kiengedni az utcára egyedül. Soha nem engedett el, életemben egyszer sem, már 17 vagyok. 3 éves koromig normális házban laktunk, nem vert meg soha de már akkor sem viselkedtem normálisan, legyeztem a kezemmel (autizmus tünete, mai napig is ezt csinálom), az óvódában sem voltam normális, kikötöztem magam sállal az óvóda kerítéséhez, stb... 4 éves koromban át kellet menni egy putriba, ócska házba ami nagyon kicsi volt, aztbesztból volt mert anyámtól kicsalták azt a nagy házat (mai napig is tárgyalják az ügyet, nem kapta vissza a házát, pénzét), 6 éves korom óta ver tanulásnál mert tanulási nehézségem van, nagyon nehéz a felfogásom. Délutántól éjjel 3-ig kellett tanulni (nagyon keveset haladtunk még így is) mert egyszerű szöveges feladatokat nem értettem meg, agyon kellett érte verni állandóan, minden nap. Anyám tanított mert iskolába nem nem jártam be minden nap csak néha. Félévi vizsgára kellett tanulni, rossz a memóriám, nem tudok megjegyezni egyszerre sok mindent, szóval érthető ha azért agyon kell verni. Nem tudom hány éves koromig dührohamaim voltak (kb elsős, másodikos koromban), állandóan hisztiztem, nem lehetett megnyugtatni, sokszor csak ölelést akartam de nem kaptam meg. Elvitt pszichiáterhez, gyógyszert kellett szednem, a gyógyszertől folyamatosan bealudtam, szédültem. Aztán utána abbahagytam a gyógyszer szedését 1-2 év után. Később elmúltak a dührohamaim. Egyébként intelligens vagyok és nagyon értelmes, ezt már sokan mondták, anyám is de ettől függetlenül sajnos vannak tanulási nehézségeim, memória gondjaim és nehezen megy a tanulás. 13 éves koromban egy hivatalos helyen iskolázás miatt (akkor akartak átteni speciális iskolába) megmérték az IQ-mat és 125 volt. Szóval igen, értelmes vagyok meg minden, de rohadt nehéz a felfogásom és nem vagyok normális. Szóval végülis jogosan bánik így velem az anyám és lehet tényleg nem tudnék egyedül boldogulni de azért megpróbálom mert vannak életcéljaim.

"Ki gondolja igy az interneten? Milyen helyzetekben?" Hülyeségeket írok internetes barátaimnak a képzelt világomról, vitatkozok velük és ők is megmondták, hogy beteg vagyok. Mondom, ha jobban ismernél te is anyám mellé állnál és ha neked is ilyen gyereked lenne te se mernéd emberek közé engedni meg te is vernéd. De azért megpróbálok majd 18 évesen egyedül boldogulni az életben.