Mit tettél volna a helyemben, bosszút álltál volna te is?
Ez még gyerekként kb 10-12 éves koromban történt.
Falunk laktunk és mint átlag falusiak mi is tartottunk és vágtunk disznókat. Én mindig is szerettem a nagyon kiszáradt füstöltkolbászt és sonkát, tudjátok azt a fajtát ami annyira kiszárad hogy majdnem flex kell a felszeléséhez. De apám ezt nem akarta hagyni mert szerinte az pazarlás úgy megenni ( ő nem szerette így). Szerinte ha annyira kiszáradt azt már megkell főzni. Ezen ment évről évre a veszekedés mert persze anyám nekem adott igazat mert ő is szerette így enni. Aztán mikor ezt meguntam hogy kb csak nagy ordibálások árán ehettem, elkezdtem azt csinálni hogy mikor ő az előző napi ebédből akart vinni, késő éjjel mikor már elaludt mindig megettem azt amit eltett magának félre ugyan azzal a címszóval amivel nekem is érvelt hogy " egy valaki kedvéért nem hagyjuk tönkremenni az ételt ". Persze ott is kipártolt anyám, de ami tényleg furcsa volt, és nagyon jól esett hogy még az ő szülei, vagyis az én nagyszüleim is mellém álltak.
A kolbász nem szárad ki egy éjszaka alatt, találj ki jobbat.
De kilopni a kaját a csomagjából nagyon gáz.
Egyikotoknek sincs igaza, neki sem amiért beleszol abba, hogy ki mit egyen.
Neked sem amiért felzabalod MAS kajajat patkány módon, ez aztán nagy bosszú amúgy 😃
Hány éves vagy kérdező?
Egyébként ez az egész full gyerekes. Nem tudom, hogy apádat miért zavarja az, hogy magadnak elraksz egy kolbászt. Ettől még neki is lehet külön kolbásza amit úgy eszik ahogy akar. Az egész nevetséges.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!