Mit tettél volna a helyemben, bosszút álltál volna te is?

Ez még gyerekként kb 10-12 éves koromban történt.

Falunk laktunk és mint átlag falusiak mi is tartottunk és vágtunk disznókat. Én mindig is szerettem a nagyon kiszáradt füstöltkolbászt és sonkát, tudjátok azt a fajtát ami annyira kiszárad hogy majdnem flex kell a felszeléséhez. De apám ezt nem akarta hagyni mert szerinte az pazarlás úgy megenni ( ő nem szerette így). Szerinte ha annyira kiszáradt azt már megkell főzni. Ezen ment évről évre a veszekedés mert persze anyám nekem adott igazat mert ő is szerette így enni. Aztán mikor ezt meguntam hogy kb csak nagy ordibálások árán ehettem, elkezdtem azt csinálni hogy mikor ő az előző napi ebédből akart vinni, késő éjjel mikor már elaludt mindig megettem azt amit eltett magának félre ugyan azzal a címszóval amivel nekem is érvelt hogy " egy valaki kedvéért nem hagyjuk tönkremenni az ételt ". Persze ott is kipártolt anyám, de ami tényleg furcsa volt, és nagyon jól esett hogy még az ő szülei, vagyis az én nagyszüleim is mellém álltak.