Mit tennétek a helyemben? Úgy érzem elég rossz helyzetben vagyok a családommal kapcsolatban.

Megpróbálom tömören leírni.

Anyám egy nagyon nárcisztikus ember, szisztematikusan egészen kis korom óta építette le az önbizalmam minden téren, tanulás, kinézet,barátkozás, tett róla h ne lehessenek barátaim, pl 5-8 ig osztályig mindig ugyanabba a pólóba járatott évekig, nem engedte h heti kétszer mossak hajat,nagyon zsírosodott, szval ilyenek miatt rengeteg iskolai bullingnak voltam kitéve. Nem törődött a helyes fogápolásommal,hízlaló, egészségtelen, gyorsfagyasztott kajákkal tömött, minden egészségügyi bajom is lett, hosszú lenne itt részletezni. A tanulást is folyton akadályozni próbálta, pl hajnalig nézett hangosan tvt,egy szobában aludtunk,mert nem volt több, másnap mindig nagyon fáradt voltam a suliban,plusz délután is bömböltette a tvt, úgy kellett tanulnom. Kb hálásnak kellett lennem h a villanyt felkapcsolhattam. 2-3 naponta idegösszeroppanást kapott, akkor pár napig állt a bál, sokszor brutálisan megvert,pl porszívót teljes erőből a hátamra vágott amíg a padlót sikáltam,tányérokat tört szét a fejemen,tépte a hajam.ezek minden héten megtörténtek legalább egyszer.egyedül nevelt fel fogyatékos testvéremmel, de nem ment el dolgozni,mert kiutálták a munkahelyeiről. A segélyekből és gyerektartásból tengettük életünket, apám viszonylag tehetősebb volt,folyton tőle kéregetett pénzt. Igazából apám abortuszra akarta küldeni,de mivel nem adott neki rá pénzt,így megmaradtam.

25 éves koromban lett egy barátom,aki segített kitörni az érzelmi zsarolásából, addig minden pénzem oda adtam neki,hitelt is vettem fel neki,amit még mindig fizetek vissza,kb 3 millió.

Miután elkezdtem dolgozni Budapesten,azt találta ki,hogy adjam haza az összes pénzem,és kunyeráljak apámtól pénzt,és mondjuk azt h semmilyen állásra nem kellek mert annyira hülye vagyok. Ebbe már nem akartam bele menni,nem akartam apámtól kunyerálni egész életemben, ez volt az első leválási szakasz úgymond, de ezután olyan zaklatásnak és zsarolásak tett ki,hogy lett egy enyhébb szívinfarktusom.

Azóta eltelt kb 8 év, egész jól leépítettem az életemből, de még mindig van egy probléma.

Ugye kb egész életemben kisgyerek köröm óta arra nevelt,hogy nem kell nekem férj és saját gyerek,mert akkor hogy fogok gondoskodni a fogyatékos testvéremről. Kb úgy gondolja ha ő meghal,akkor átveszem a helyét és nevelem tovább testvéremet. Szerintem mondanom sem kell h mindent megtett h a barátaimmal vége legyen a kapcsolatoknak. Apum vagyonára még pályázik,azt várja h meghalljon és örököljek, és adjam neki,ezt többször is mondta.

Én igazából ezt nagyon nem szeretném, akkor egész boldog vagyok ha nem hallok felőlük hetekig, de mai napig nagyon súlyos depresszióval küzdök, sokszor öngyilkossági gondolataim vannak. Szeretném külföldön újra kezdeni az életem, de ők teljesen hadakoznak ez ellen,és testvéremmel zsarolnak érzelmileg, ami sikerül is nekik.úgy érzem nem élhetem azt az életet amit szeretnék,mintha mindig anyám csicskája lennék,mert még mindig hat rám ez az érzelmi zsarolás. Igazából nekem testvérem gondozása úgy érzem túl nagy feladat lenne, egész napos program, dolgozni nagyon megterhelő lenne mellette,és igazából mentálisan is leszedál, nemrégen pár hétig vigyáztam rá, és teljesen kikészített mentálisan. És rádöbbentem h csak egy telefon H bajban vannak és kb évekig lekötnének vidéken a nyomorba. Beszéltem vele H külfödre mennék dolgozni, hogy vissza tudjam fizetni a hiteleket,de egyből tesómat hozta fel. Tesóm elhelyéséről halála után nem hajlandó gondoskodni, arra számít h átveszem a helyét. Ti mit tennétek a helyemben?