Hogyan tudnám lezárni a múltamat? Hogyan tudnám elfelejteni anyámat? (A "szakemberek" nem segítettek, ezért inkább a hétköznapi emberektől kérek tanácsot)
Nem szeretem anyámat. Sajnos így van. Túl a 30-on egyre inkább érlelődik bennem ez az érzés, egyszerűen nem vagyok képes szeretni őt, nem tudok rá szeretettel gondolni, közömbös nekem, egyszerűen nem tudom lezárni a múltat, a sok sebet amit hagyott rajtam és a testvéreimen és az édesapámon (egyszóval az egész családon). Az apámon is, aki mindent, de tényleg MINDENT megtett érte - kihozta őt a nyomorból, házat épített neki, mindent biztosított ahhoz hogy szép és jó és gazdag családi életünk legyen - amit az anyám azzal hálált meg, hogy apámat folyamatosan hátba támadta, megcsalta és elhagyta – persze apám, miattam és a két tesóm miatt nem hagyta őt el és újra és újra próbálta anyámat jobb belátásra téríteni, sajnos eredménytelenül.
Amire anyámból emlékszem, az a kicsinyesség, a butaság, a bántások, a piszkálódások, a gorombaságok, az önzőség a gyerekeivel szemben, nem tudtam sokáig megbocsátani a szeretet nélküliségét, a pénzéhségét, a kárörvendő véleményeit, az állandó sértődöttségét, a segítség nélküliségét, az állandó mártírkodását, a mások előtti színészkedését.
Mániás depressziós, infantilis idegbeteg volt, igazi klinikai eset - de sajnos apám erre csak azután jött rá igazából, miután én és a két tesóm megszülettünk - ugyanis anyám nagyon jól tudott színészkedni (mivel annak előtte prostituált volt).
Apám próbált rajta segíteni, de nem lehetett, mert ő maga nem hagyta hogy segítsenek rajta. Ahogy én is öregszem, úgy nyílik fel a szemem, egyre érzékenyebb vagyok rá, utálom, hogy családi drámákat rendezett maga miatt, mikor szükségünk lett volna anyára vagy az ő szeretetére. Utálom, hogy nem volt szeretetteljes a karácsonyunk soha, mert mindig megsértődött valamiért aznap este. Mert egyre inkább látom milyen "ember" ő valójában. Ismerem, és taszít, rettenetesen taszít... Soha nem számíthattam rá, a bizalmammal visszaélt (gyakran volt az, hogy ellopta tőlem a saját pénzemet a hátam mögött, amit én magam gyűjtöttem gyerekként, és nem egy perselyemet törte fel, mert borzasztóan mohó és kapzsi természetű volt), az egész gyermekkorom arról szólt, hogy Ő, és ő, és ő, és ő, és csakis Ő. A gyerekkorom egy valódi pokol volt miatta. Nem is azért mert ő fizikailag bántott volna.
Mert amíg mellette éltem - amíg apám nem vett magához - addig az ő "szeretői" voltak azok, akik fizikálisan abuzáltak. Pl. agyba-főbe vertek, vagy kikötöztek a kerítéshez a tűző napra, csak mert be mertem pisilni éjszaka - megjegyzem alig voltam 5 éves - amihez ő természetesen vidáman asszisztált. (Annyi anyai ösztön sem volt benne, mint egy darab kőben. Ha nekem lenne gyerekem és tudomásom volna arról, hogy őt valaki komolyan bántotta, akkor biztos hogy az adott illető nem maradna sokáig biztonságban.)
Igazából 22 éves koromig éltünk együtt, amikoris ő - Hálisten - lelépett egy szakadt csövessel és végre kitakarodott a lakásból - amit apám vett és rendezett be neki, azóta egyedül élek. Nem hallottam felőle és nem is láttam azóta. De az se érdekel hogy él-e vagy nem.
Azóta eltelt 13 év. Én már mindent megbocsátottam neki és már nem is akarok gondolni rá. De mégis, időről időre felbukkan előttem az ő képe. Viszont rettenetesen fájó érzelmi dolgok ezek, amiket idáig próbáltam elfojtani magamban. De ennek meg az lett az eredménye, hogy folyamatosan rémálmokkal küzdök és emiatt altatókra szorulok, hogy ne álmodjak, csak bekómáljak – de ennek meg az az eredménye hogy másnap is kómás vagyok, ez pedig negatív hatással van a munkavégzésemre. (Az álmaim általában arról szólnak, hogy vagy az anyámmal, vagy a másik két tesómmal veszekedek vagy küzdök, és öljük és gyilkoljuk egymást - annak ellenére, hogy a tesóimmal idővel sikerült békés viszonyt kialakítani – pedig gyerekkorunkban gyűlöltük, és állandóan ütöttük, vertük és gyilkoltuk egymást.)
Sajnos ezek miatt egyfajta "nőgyűlölet" és ginofóbia (nőktől való félelem) alakult ki bennem. Igaz volt nekem barátnőm a múltban, de sajnos nem tudta felfogni, vagy átérezni azt, hogy miért vagyok tele szorongással, amikor mellette vagyok (sajnos eleinte a szexuális életünk sem volt emiatt kifogástalan - legalábbis annyira stresszeltem, hogy ő azt hitte eleinte hogy impotens vagyok, ez pedig borzasztóan kínos volt számomra). Sajnos képtelen volt megérteni, hogy mik a problémák gyökerei, és emiatt idővel el is hagyott, és én azóta sem próbálkoztam. Gondolkoztam azon is hogy meleg leszek, de a férfi nemtől egyszerűen undorodom fizikálisan. (Igaz a „shemale” transzik – akik valóban nőnek néznek ki, sima bőrrel, szép nőies arccal, nagy mellekkel, de nem puncival, hanem farokkal – már bejönnének, de ez is csak egyfajta perverz elvonatkoztatás, mert tudom úgyis hogy ez nem természetes, legfeljebb csak figyelem elterelés a valóságról.)
Próbálkoztam már „szakemberek” segítségét kérni, de az sem járt eredménnyel. Legfeljebb azzal hogy ők jól lehúztak engem anyagilag, és vagy valamilyen általános baromságot mondtak, mint „tanács” - ami abszolút nem segített, vagy valamilyen szájbavert dilibogyókat írtak fel. Pedig én nem vagyok elmebeteg.
Kíváncsi lennék arra, hogy ha volna olyan hasonló cipőben járó emberek (akár férfi, akár nő, nekem teljesen mindegy), aki hozzám hasonlóan „anya nélkül” nőttek fel, azok mit tudnának tanácsolni a saját tapasztalataik alapján? Hogyan lehetne ezeket feldolgozni vagy túllépni ezeken?
(Nyugodtan lehet ajánlani valamilyen vallási vagy spirituális maszlagot is. Igaz, már próbálkoztam ezekkel a múltban, de aztán elveszítettem a hitemet ezekkel kapcsolatban is, de viszont ki tudja, hátha ha újból próbálkoznék, akkor most sikerülne.)





Ha a barátnődet se voltál képes annyira tisztelni, hogy mellette hátrahagyd a múltat, akkor már teljesen reménytelen vagy. Nincs levágva se a füled se a farkad, tehát annak sincs akadálya, hogy normálisan élj.
A volt barátnődtől nem tudnál bocsánatot kérni és helyrehozni a vele volt kapcsolatodat? A legtöbb embernek ennyi teljesen elég, hogy a gyerekkorban elbaxott élete idővel teljesen rendbe jöjjön.
A rémálmoktól meg úgy tudsz megszabadulni, hogy TELJESEN LESZOKSZ a nikotinról! Ha alkoholizálsz, akkor arról is le kell szoknod.
Honnan veszem, hogy függő vagy? Hármat találhatsz!
# 1
Na ez a válasz kb olyan volt, mintha az anyám írta volna. (Ostoba, érzéketlen és tudatlan)
"Ha a barátnődet se voltál képes annyira tisztelni, hogy mellette hátrahagyd a múltat, akkor már teljesen reménytelen vagy. Nincs levágva se a füled se a farkad, tehát annak sincs akadálya, hogy normálisan élj."
Már ne is haragudj, de mit tudsz te erről? Azaz a mi személyes kapcsolatunkról? Én őt mindennél jobban szerettem, képes lettem volna a csillagot lehozni érte az égből (tőle kaptam életemben először szeretet és törődést - de idővel kiderült, hogy ez csak megjátszás volt, mert ő is a pénzemre hajtott és addig volt velem kedves, amíg volt cipő, ruha, nyaralás, telipakolva a hűtő a családjának karácsonyra stb.) De ő megérezte a lelkem mélyén rejtőző negatív érzéseket, amik miatt később elidegenedtünk egymástól - legalábbis kiderült, hogy az irántam érzett "szeretete csak hamisság volt - és emiatt szakítottunk is. De ennek igazából az egészhez semmi köze.
"A volt barátnődtől nem tudnál bocsánatot kérni és helyrehozni a vele volt kapcsolatodat? A legtöbb embernek ennyi teljesen elég, hogy a gyerekkorban elbaxott élete idővel teljesen rendbe jöjjön."
Neked is kb. annyi az érzelmi és értelmi intelligenciád, mint egy darab kőnek (mint anyámnak). Azt se tudod miről beszélsz, ezért teljesen felesleges veled eszmecserét folytatni.
"A rémálmoktól meg úgy tudsz megszabadulni, hogy TELJESEN LESZOKSZ a nikotinról! Ha alkoholizálsz, akkor arról is le kell szoknod."
Miről beszélsz te ember? Életemben nem szívtam el egy darab cigit sem, a piát meg már azután letettem, hogy anyámtól végre megszabadultam.
Ja amúgy meg nem drogozok, füvet sem szívok, nem is gombázok. Max az altatók, amiket szedek, hogy tudjak aludni éjszaka.
Milyen alapon ítélsz meg másokat ismeretlenül, akiket még csak nem is ismersz? Nézzél már magadba ember!
Kettőnk közül inkább neked volna elsősorban sürgősen segítségre szükséged.





Nézd, ezt "neked kell megoldani". A szakemberek azért vannak, hogy ebben segítsenek, megtalálni az okokat, feltárni, amit kell és megoldási lehetőséget vázolnak fel. De ez aemmiképp aem pár napos dolog, itt évekről is lehet szó.
A szakember nem azt jelenti, hogy elmész és hopp, makd ő megoldja.
Vagy az, hogy esetleg itt felteszed a kérdésed és hatalmas szerencsével valaki ír olyat, ami haznos lehet
Ez (sajnos) csak rajtad múlik és bizony változással/változtatással jár.
Amit esetleg tehetsz, hogy online keresel a problémáddal foglalkozó előadásokat, olvasol a témával kapcsolatban és addig mész, amíg a számodra megfelelő szakembert meg nem találod (ha tetszik, ha nem valószínűleg nincs ennél jobb út)





Semmilyen érzést nem lehet kikényszeríteni magunkból, amit nem érzünk. Nem szereted anyádat, ez érthető.
A szakember nem oldja meg a problémádat, hanem a gyökerektől kezdve segít a kérdéseivel feltárni a problémát és neked magadnak kell kiásni saját magadból a megoldókulcsokat az életre. Valószínűleg azért nem segítettek a szakemberek, mert nem tudod elfogadni a valóságodat. Addig pedig változtatni sem tudsz. Hiszen nincs min, amíg nem fogadod el.





"A szakemberek azért vannak, hogy ebben segítsenek, megtalálni az okokat, feltárni, amit kell és megoldási lehetőséget vázolnak fel. De ez semmiképp sem pár napos dolog, itt évekről is lehet szó."
Évekig próbálkoztam a "szakemberekkel", de az nem segített. Legfeljebb csak a pénzem lett kevesebb. Általában ez volt a felállás: bementem, beszéltem, az illető hallgatott - közben figyelte az óráját - aztán mondott valami általános bölcsességet és javasolt mellé tanácsot. Természetesen a megértés (empátia) meg minden hasonló nélkül. Nem érzékeltem azt, hogy lélekeben is támogatva lennék. Úgy érzetem, mintha egy diktafonnak beszélnék. Az elmúlt 10 év alatt ezt számtalanszor eljátszottam, és azt kellett megtapasztalnom, hogy a pszichológia területén dolgozó embereknek sem lelkük, sem empatikus érzékük nincs. Az egyetlen érdekük a pénz keresés, nem pedig a másokon való segítés.
Nekem igazából egy egyszerű tanács is elég volna (olyan emberektől, akik esetleg hasonló cipőben járnak) hogy ők milyen megoldásokat találtak, amely valóban az adott emberek segítségére volt?
(Ami természetesen nem a "pszichomókusok" meg a "pszichiártóak" kategóriája - az egyik a pénzedet nyúlja le, a másik pedig már tablettákkal is mérgez téged.)





Kérdező akkor te biztos nem jó pszichológushoz mentél. Vannak normálisak is, csak kutatni kell, megkérdezni az embereket, és kiválasztani azt, akit a legtöbben ajánlanak.
Ezeken a dolgokon csak te tudsz segíteni, más nem. A pszichológus se, ha te nem akarod. És ha nehéz ember vagy, akkor még a legjobb pszichológus is nézi majd az óráját, mert akkor lehet, hogy te igazából nem is akarod, hogy segítsenek.
Oké, anyád ilyen volt(nem olvastam végig a litániát, mert ma még fel is kéne kelni) de ezen túl kell lépni, és elfelejteni. Mást nem tudsz amit tenni, max ha fejbevereted magad, hogy amnéziás legyél, de olyant is csak a filmekben láttam eddig még.





Szia!
Nekem is voltak hasonló problémáim. Én az önfejlesztéssel próbálkoztam, vagyis magamat próbáltam egy magasabb szintre juttatni és próbáltam külső szemmel tekinteni a dologra. Nyilván nem egyszerű, de meg kell tudnunk bocsájtani. Ami bennünk marad negatív érzés, az minket mérgez tovább. Meditációt, sportot, naplóírást tudok javasolni, ezek segítenek levezetni a feszültséget. Ha olyan szerencsés vagy, hogy van egy igaz barátod, aki megérti a helyzetet, az is sokat jelenthet ha meghallgat és átérzi a problémádat. Esetleg valami segítő csoportba jelentkezz, ahol hasonló problémákkal küzdő emberek vannak.
Sok sikert!!
# 4
"neked magadnak kell kiásni saját magadból a megoldókulcsokat az életre"
Erre is keresek megoldást. Én úgy fordultam a "szagemberekhez" hogy "őszintén és bizalommal", de kb. annyit kaptam, mintha jelenleg beírnám a problémám Chat GPT-be és az kiokádna magából valamit. Mintha droidokkal kommunikáltam volna. Soha, még egy rövid pillanatig sem érzékeltem az empátiát (az együttérzés illúzióját), de az érzést a "szagemberek" ezt még csak érzékeltetni sem próbálták, hogy tudat alatt becsapjanak, de mégis jó érzéseket sugározzanak, amivel úgymond "feltöltik" a pácienst. Annyi empátia sem volt bennük, mint egy böllérkésben.
Nos ezért mondtam, hogy nekem elegem volt a "szagemberekből". Engem az "utca embere" érdekel. A hétköznapi emberek. Lehet hogy valakin a "szagemberek" segítettek meg a dilibogyók rendszeres szedése, valakin viszont az élet személetmód váltása. Engem az utóbbi érdekelne inkább.





Kedves Kérdező, nem tudom hány szakembernél próbálkoztál, a lényeg, hogy sajnos, ezek nagyon mély dolgok és azért vagy klinikai szakpszichológus, vagy pszichoterapeuta tudna segíteni.
Neten véleményeket érdemes olvasni és olyan szakembert keresni, akinek ez a szakterülete. Pár alkalom után érezheted: tudtok -e együtt dolgozni, mennyire próbál segíteni, vagy csak azt hagyja hogy te beszélj, ő pedig nem aktiválja magát stb.
A változáshoz sajnos hosszú idő kell, de az is fontos, hogy olyat el kell kerülni, aki csak folyamatosan, mindig beszéltet, ő meg semmit sem csinál/mond és csak hümmög például. Az elején az első alkalmak lehet azért olyanok mindenkivel, mert a múltadat meg kell ismernie hogy tudjon segíteni, de ha nem próbál semmit közvetíteni, adott témákra fókuszálni, átbeszélni stb akkor lehet érdemes mást keresni, illetve nem sértő módon a módszerre is érdemes lehet rákérdezni 1-2 alkalom után. Megérdezheted: mit gondol, hogy fog tudni segíteni, stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!