Hogyan tudnám lezárni a múltamat? Hogyan tudnám elfelejteni anyámat? (A "szakemberek" nem segítettek, ezért inkább a hétköznapi emberektől kérek tanácsot)
Nem szeretem anyámat. Sajnos így van. Túl a 30-on egyre inkább érlelődik bennem ez az érzés, egyszerűen nem vagyok képes szeretni őt, nem tudok rá szeretettel gondolni, közömbös nekem, egyszerűen nem tudom lezárni a múltat, a sok sebet amit hagyott rajtam és a testvéreimen és az édesapámon (egyszóval az egész családon). Az apámon is, aki mindent, de tényleg MINDENT megtett érte - kihozta őt a nyomorból, házat épített neki, mindent biztosított ahhoz hogy szép és jó és gazdag családi életünk legyen - amit az anyám azzal hálált meg, hogy apámat folyamatosan hátba támadta, megcsalta és elhagyta – persze apám, miattam és a két tesóm miatt nem hagyta őt el és újra és újra próbálta anyámat jobb belátásra téríteni, sajnos eredménytelenül.
Amire anyámból emlékszem, az a kicsinyesség, a butaság, a bántások, a piszkálódások, a gorombaságok, az önzőség a gyerekeivel szemben, nem tudtam sokáig megbocsátani a szeretet nélküliségét, a pénzéhségét, a kárörvendő véleményeit, az állandó sértődöttségét, a segítség nélküliségét, az állandó mártírkodását, a mások előtti színészkedését.
Mániás depressziós, infantilis idegbeteg volt, igazi klinikai eset - de sajnos apám erre csak azután jött rá igazából, miután én és a két tesóm megszülettünk - ugyanis anyám nagyon jól tudott színészkedni (mivel annak előtte prostituált volt).
Apám próbált rajta segíteni, de nem lehetett, mert ő maga nem hagyta hogy segítsenek rajta. Ahogy én is öregszem, úgy nyílik fel a szemem, egyre érzékenyebb vagyok rá, utálom, hogy családi drámákat rendezett maga miatt, mikor szükségünk lett volna anyára vagy az ő szeretetére. Utálom, hogy nem volt szeretetteljes a karácsonyunk soha, mert mindig megsértődött valamiért aznap este. Mert egyre inkább látom milyen "ember" ő valójában. Ismerem, és taszít, rettenetesen taszít... Soha nem számíthattam rá, a bizalmammal visszaélt (gyakran volt az, hogy ellopta tőlem a saját pénzemet a hátam mögött, amit én magam gyűjtöttem gyerekként, és nem egy perselyemet törte fel, mert borzasztóan mohó és kapzsi természetű volt), az egész gyermekkorom arról szólt, hogy Ő, és ő, és ő, és ő, és csakis Ő. A gyerekkorom egy valódi pokol volt miatta. Nem is azért mert ő fizikailag bántott volna.
Mert amíg mellette éltem - amíg apám nem vett magához - addig az ő "szeretői" voltak azok, akik fizikálisan abuzáltak. Pl. agyba-főbe vertek, vagy kikötöztek a kerítéshez a tűző napra, csak mert be mertem pisilni éjszaka - megjegyzem alig voltam 5 éves - amihez ő természetesen vidáman asszisztált. (Annyi anyai ösztön sem volt benne, mint egy darab kőben. Ha nekem lenne gyerekem és tudomásom volna arról, hogy őt valaki komolyan bántotta, akkor biztos hogy az adott illető nem maradna sokáig biztonságban.)
Igazából 22 éves koromig éltünk együtt, amikoris ő - Hálisten - lelépett egy szakadt csövessel és végre kitakarodott a lakásból - amit apám vett és rendezett be neki, azóta egyedül élek. Nem hallottam felőle és nem is láttam azóta. De az se érdekel hogy él-e vagy nem.
Azóta eltelt 13 év. Én már mindent megbocsátottam neki és már nem is akarok gondolni rá. De mégis, időről időre felbukkan előttem az ő képe. Viszont rettenetesen fájó érzelmi dolgok ezek, amiket idáig próbáltam elfojtani magamban. De ennek meg az lett az eredménye, hogy folyamatosan rémálmokkal küzdök és emiatt altatókra szorulok, hogy ne álmodjak, csak bekómáljak – de ennek meg az az eredménye hogy másnap is kómás vagyok, ez pedig negatív hatással van a munkavégzésemre. (Az álmaim általában arról szólnak, hogy vagy az anyámmal, vagy a másik két tesómmal veszekedek vagy küzdök, és öljük és gyilkoljuk egymást - annak ellenére, hogy a tesóimmal idővel sikerült békés viszonyt kialakítani – pedig gyerekkorunkban gyűlöltük, és állandóan ütöttük, vertük és gyilkoltuk egymást.)
Sajnos ezek miatt egyfajta "nőgyűlölet" és ginofóbia (nőktől való félelem) alakult ki bennem. Igaz volt nekem barátnőm a múltban, de sajnos nem tudta felfogni, vagy átérezni azt, hogy miért vagyok tele szorongással, amikor mellette vagyok (sajnos eleinte a szexuális életünk sem volt emiatt kifogástalan - legalábbis annyira stresszeltem, hogy ő azt hitte eleinte hogy impotens vagyok, ez pedig borzasztóan kínos volt számomra). Sajnos képtelen volt megérteni, hogy mik a problémák gyökerei, és emiatt idővel el is hagyott, és én azóta sem próbálkoztam. Gondolkoztam azon is hogy meleg leszek, de a férfi nemtől egyszerűen undorodom fizikálisan. (Igaz a „shemale” transzik – akik valóban nőnek néznek ki, sima bőrrel, szép nőies arccal, nagy mellekkel, de nem puncival, hanem farokkal – már bejönnének, de ez is csak egyfajta perverz elvonatkoztatás, mert tudom úgyis hogy ez nem természetes, legfeljebb csak figyelem elterelés a valóságról.)
Próbálkoztam már „szakemberek” segítségét kérni, de az sem járt eredménnyel. Legfeljebb azzal hogy ők jól lehúztak engem anyagilag, és vagy valamilyen általános baromságot mondtak, mint „tanács” - ami abszolút nem segített, vagy valamilyen szájbavert dilibogyókat írtak fel. Pedig én nem vagyok elmebeteg.
Kíváncsi lennék arra, hogy ha volna olyan hasonló cipőben járó emberek (akár férfi, akár nő, nekem teljesen mindegy), aki hozzám hasonlóan „anya nélkül” nőttek fel, azok mit tudnának tanácsolni a saját tapasztalataik alapján? Hogyan lehetne ezeket feldolgozni vagy túllépni ezeken?
(Nyugodtan lehet ajánlani valamilyen vallási vagy spirituális maszlagot is. Igaz, már próbálkoztam ezekkel a múltban, de aztán elveszítettem a hitemet ezekkel kapcsolatban is, de viszont ki tudja, hátha ha újból próbálkoznék, akkor most sikerülne.)
# 19, 20
Még egy nagyszerű válaszoló!
Nekem az ilyen válaszok számítanak, mert kíváncsi vagyok arra hogy aki hasonló helyzetbe született bele (legyen férfi vagy nő nekem mindegy - a lényeg nem a "nem", hanem maga az EMBER) az hogyan kezelte ezeket az élethelyzeteket vagy miképp tudott azokon túllépni.










"Mert amíg mellette éltem - amíg apám nem vett magához"
"Igazából 22 éves koromig éltünk együtt, amikoris ő - Hálisten - lelépett egy szakadt csövessel"
Na most melyik? Apád magához vett, vagy anyáddal éltél végig?





Szerintem itt más problémák állnak a háttérben, pszichés betegségeid vannak, ezt csak rávetíted anyádra.
Én se szeretem, meg is szakítottam vele a kapcsolatot, évek óta nem láttam, de tök közömbös már, ez, amit te leművelsz, sokkal súlyosabb mentális gondokra utal, mint az, hogy sz*r anyád volt.
# 23
Na most melyik? Apád magához vett, vagy anyáddal éltél végig?
Nos, apám magához vett és vele éltem pár évig, aki külön élt anyámtól, külön házban, másik településen. Vele éltem, amíg le nem tettem az érettségit, de abban az időben nagyon rossz volt a viszonyunk. Apám gyakran fölhánytorgatta nekem, hogy "minek születtem meg" meg hogy "mennyi pénzt kell az iskoláztatásomra költenie". Ezt megelégelve inkább vissza költöztem anyámhoz (abba a lakásba, amit szintén apám biztosított és amelyben anyám élt a két tesómmal).
Én próbáltam anyámnak segíteni, de nem lehetett. Minden kritikára "sértődés meg sírás" volt a válasz. Pedig kényszeres gyűjtögető volt. Olyan mocsok és kupleráj volt a lakásban, mint egy cigány putriban, a falakon lógott a penész és olyan bűz volt, mint egy nyilvános vécében.
Viszont öcsémmel nekiálltunk, kitakarítottunk, kimeszeltük a falakat, és kidobtunk minden szart, amit a muterom felhalmozott. De ez az állapot sajnos nem tartott sokáig, mert a muterom újra kezdte a kényszeres gyűjtögetési mániáját. Idővel a tesóim elköltöztek, csak én maradtam még ot ő mellette. De mivel szerencsére idővel ő is elhagyta a házat, ezért volt alkalmam és lehetőségem arra, hogy renováljam a pecót és egy normális, élhető lakást alakítsak ki belőle. Idővel fölvettem apámmal is a kapcsolatot, aki segített nekem, amiben tudott - én is neki szintén viszonzásul. Jóval szorosabb családi kötődést alakítottam ki vele, mint az anyámmal. Ennyi a történet, amire annyira kíváncsi voltál










"Állj mán le a mesével, kérdező! Most már jön a gyűjtögetés is a képbe, arról olvastál tegnap? Nagyon gyenge! Olvassál Dosztojevszkijt, ha unatkozol, többre jutsz vele."
"Nekem is egyre gyanúsabb, hogy csak egy unatkozó és beszívott pszichológushallgató szórakozik itt velünk!"
Ostoba proli trollok válaszaira nem reagálok, legfeljebb csak annyira, hogy jelentsem őket a moderátoroknak.
Nincsen semmi szépítés vagy tündérmese história az általam elmondottakban. Valakik megkérdezték, én leírtam, pedig ennek az égadta egy világon senkinek semmi köze sincsen magához a kérdéshez, de főleg nincsen köze ehhez más, idegen embereknek. Tehát én más magánéleti dolgokat nem fogok közzétenni (így is többet írtam a kelleténél) mert a kérdés fő témája nem az én magánéletem kitárgyalása.
Hanem az, hogy van egy problémám, amit gondoltam megosztok másokkal, hátha találok valakit aki hasonló cipőben jár és tőle esetleg tudok tanácsot kérni, amennyiben ő maga talált megoldást.
Mindenki más tehet egy szívességet.





A férjem is hasonlóan nevelkedett. Mérgező volt az anyja, mártír, a mai napig csak magáról szeret beszélni és a középpontban lenni.
Az ő megoldása a párkapcsolata volt. Szerencsére már nagyon korán, 15 évesen megismerte a feleségét, aki szintén sérült családból jött és úgy kapaszkodtak össze, egymás mentsvárai voltak. 17 évig voltak együtt, majd elváltak, utána jöttem én. Mi már 24 éve vagyunk együtt, csak rám támaszkodik, csak bennem bízik. Az anyjával évek óta nem beszélt, nem látta, nem keresik egymást. Hiányzik neki, de most már tudja, hogy nem szabad a közelében lennie, mert azt, amire neki szüksége lenne, nem kapja meg tőle. Régebben akár hányszor elmentünk, találkoztunk vele, mindig rossz szájízzel jöttünk el.
Én arra biztatnálak, hogy mindenképp keres igazi szakembert, terapeutát, komoly segítséget, amit támasznak érezhetsz, ahol segítséget kapsz, hogy talpa állhass. És mindenképp keress olyan társat, elfoglaltságot, bármit, ami eltereli a figyelmed saját magadról is, ami ad annyi pluszt, ami feltölt, ahonnan pozitív, kellemes élményeid lehetnek, ami örömöt ad, békességet, kedvességet, biztonságot.
Sok szerencsét!
# 29
Hála a Jó Istennek, én nem vagyok ilyen ember vagy ilyen személyiség.
Köszönöm a tanácsot, de én már nem azon vagyok, hogy "szagembert" keressek. Kerestem és találtam is, de többet ártottak, mint használtak.
Én egy fejlődőkőképes ember vagyok. Megvan a képességem arra, hogy bármikor változtassak a sorsomon akaratom szerint - mind ez akarat kérdése. (Tedd vagy ne tedd, de próbáld - ahogy a nagy Jedi mester, Yoda mondaná. 🙂) Sokan képtelenek erre mind a mai napig.
Viszont néha nekem is jól esik egy is upgrade. Megtudni mások véleményét és okulni abból - azaz mások tapasztalataiból vagy esetleg hibáiból.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!