MAMAHOTELESEK! (pl.28-42 évesek). Van reális célotok, illetve esélyetek rá, hogy különköltöztök, saját családot alapítotok?

#31

Itt nem a dugásról volt szó, hanem arról, amikor egy nő párt akar, magának.

Gondolom, ha szexre kell csak nem az lesz a szempont, hogy mamahoteles.

Ha van 2 gyereke, ő sem egyedül él, így neki is alkalmazkodnia kell.

Az a baj, hogy a Kérdező nem fogja fel, pedig a legelején elmagyarázta már neki valaki, hogy kit nevezünk Mamahotelesnek!

Közel sem azokat, akik a szüleikkel laknak egy fedél alatt, vagy egy ingatlanon, mert szükségből ezt dobta nekik a gép. Vagy csak az ingatlan adottságai megengedik, hogy ne adósodjon el 20 évre, de attól még önálló szuverén felnőtt, életképes döntésekkel.

Egyébként ez a "Betöltöttem a 18-at, lépek otthonról!" amerikai tendencia, a Mediterráneumban ( Spanyolország, Franciaország, Monaco, Olaszország, Málta, Görögország és Törökország.) teljesen elfogadott, hogy generációk élnek egymással és egymás mellett-alatt-fölött, gyerekekkel, unokákkal, unokatestvérek, nagynénik-nagybácsik, egymást szeretve és kölcsönösen segítve.

Igaz, ott más is a családok képe, csak nálunk ördögtől való, annyira, hogyha valaki mégis így akar élni, máris pejoratív jelzőket akasztgatnak rá a "modern gondolkodásúak" akik aztán sírnak, hogy nincs lakásuk és soha nem is lesz...kivéve, ha a szülő méltóztatik időben elpatkolni!

Én ha lakhatási gondjaim lennének, vennék berendezéssel együtt 3,4 millióért egy ilyet - Királd még csak nem is cigányos - és ingáznék Putnokra vagy Miskolcra dolgozni.

[link]

De ehhez kell akarat, önállóság, életrevalóság, meg az igények reális kezelése.

23-as vagyok és szeretnék a 27es kérdezői kommenthez szólni:

"Az ilyenek jól neveltek, nagyon udvariasak, de ez édeskevés, hogy önállóan helyt álljanak ebben az anyagias, lelketlen, kietlen világban."

Szóval! Minden azon múlik, hogy mennyi a matek. Ha jól keres egy ifjú felnőtt, akkor meg fog tudni állni a lábán. Tudom miről beszélek.

Ha nem haragszotok, megosztom a saját sztorimat. Ma már 51 éves faszi vagyok.

Fiatalon együtt éltem a két szülővel és a húgommal egy panelben. Aztán kiköltöztünk az agglomerációba, családi házat építettünk, mely a példázott sorházhos hasonlóan többgenerációs lett. Úgy kell elképzelni, mint egy kis birtokot, dupla telek, egy kettő és egy egylakásos házzal, 4 állásos teremgarázzsal. Sőt még a cég, amiből megéltünk, az is a családé volt. Tehát üzlettársak is voltunk, nem csak családtagok. Piciben olyasmi volt, mint a Dallas sorozatban. Senkinek semmi baja nem volt ezzel. Nem voltunk retardáltak, nem bassakodtunk egymással, mindenki elvolt. Ha akart különvonult, ha akartuk, - pl szenteste - együtt volt az egész család.

Aztán sajnos anyánk meghalt, mindegyikünknek lett párkapcsolata, 5 tagú családként folytattuk, apánk özvegy maradt, mi meg addigra mind kér fiatal felnőtt pár. Semmi baj nem volt. Sajnos évekkel később a céget elvitte a válság, a húgomék elköltöztek, engem elhagyott a párom. Az idős édesapámmal maradtunk ketten a családi "rezidencián". Apám beteges volt már, eladni nem akarta, elköltözni nem akart. Én vele voltam, már bőven 40es csókaként igyekeztem őt ápolni, hozni vinni ide oda stb. Aztán 3 éve elhunyt Ő is. Én sem voltam túl rutinos a háztartásvezetésben, mint kvázi mama(papa)hoteles 40+os. Node. Van munkám, jól keresek, olyan lakásom van, aminek a fenntartása nem gond. (Eladtuk a közös dolgokat, leszámoltunk az adósságokkal.) Szóval mi bajom lehet? Van bevételem, a magyar átlag felett kicsivel. Nem értem, mit kell misztifikálni ezzel az önálló lábon állással??? Jön egy számla? Elutalom. Összegyűlik a szennyes? Vettem egy mosó szárítógépet, egyedülálló pasiként is megoldja a mosásaimat. Ennivalót tudok venni. Két autót tartok, mindegyik kp meg lett véve, a lakásom kicsi, de nincs rajta a hitel. Tehát ez a misztikus "megáll valaki a lábán" dolog pipálva minden különösebb hókuszpók nélkül. Nincs benne semmi szenzáció. Gyerek nem lett. Ez könnyebbség. Van kapcsolatom, de nem lakom vele együtt. És ez nekem jó. Akkor mi a baj? Mindneki bele fog jönni az életébe, ha kénytelen lesz.

A mamahoteles az egy negatív értelmű megnevezés manapság. Ezt a kérdező is tudja, szóval látszik a provokáció a kérdésben…

De igen, az az igazi mamahoteles ember, aki önszántából és nem az aki muszájból él a családjával.

Amúgy ennek mi köze a családalapításhoz, vagy a párkapcsolathoz? Ez megint csak provokáció. Pont, hogy egészen megszokott szitu, hogy a gyerekek a párjukkal valamelyik szülőpárral a családi házukban laknak míg nem boldogulnak. Na meg akkor várjon el az ember a másiktól egy magas egzisztenciát, ha ő maga is rendelkezik vele, méghozzá saját erőből. Amúgy kíváncsi lennék a kérdezőnek milyen egzisztenciával rendelkezik.

Áruld már el, mi köze van ahhoz, hogy ki milyen, hogy szemüveges-e?

Te nagyon sztereotípikusan látod a világot!

Fogd már fel, hogy mindennek oka van!

Engem inkább az taszít, ha az emberek a magánéletemben turkálnak!

Semmi köze senkinek ahhoz kivel élek vagy kivel nem!

Akinek 5 gyereke van, és az állam tartja el, meg veszik fel a támogatásokat, ők megkérdezik a mamahoteleseket, hogy mit gondolnak róluk?

Én itthon lakok. Bármikor vehetnék lakást vagy házat, de minek?

Nőm nincs, gyereket nem akarok.

Csak azért hogy megfeleljek a társadalom elvárásának? Arra teszek nagy ívből.

Párkapcsolatot létesíthet két mamahoteles is egymással. Sőt, lehet, hogy kettejük jövedelme meg elég lehet egy kisebb bérelt lakás fenntartására is.

Valószínűleg egymást is jobban el tudják fogadni, mert a mamahotelesek kevésbé népszerűek az önállóan élők közt. Zavaróak lehetnek a szülők, pláne, ha túl szoros a kapcsolat.